Az Orosz Birodalom gyökerei: a mongolok által létrehozott, jól szervezett adózási rendszer, mely a népesség összeírásán alapult

—Истоки Российской Империи: хорошо организованная система налогообложения, созданная монголами и основанная на подушной переписи
—The roots of
the Russian Empire: a well organized system of taxation, established by the Mongols and based on per capita census

Mindez jól kiegészíti az Orosz néplélek az írott történelem tükrében [ugyanez a blog, 2014. március 29] ezt követően, itteni másolatban is szereplő részében írottakat.

Miért? Az alábbi kivonat legvégén szereplő, két bekezdés miatt (valójában abból fakadóan, ami ide vezetett, ezért a teljes kivonatot el kell olvasni):

Mellesleg éppen a mongoloknak fizetendő sarc késztette a XIII. és XIV. századokban arra a novgorodiakat és a vlagyimir-szuzdaliakat, hogy megkezdjék az észak-keleti irányban való terjeszkedést, a Fehér-tenger és az Urál [Ural (region)Урал ⇒ fő részeUrál (hegység)] erdős területei, Biarmia [Bjarmaland, Биармия] és Nagy Permia [Great Perm, Пермь Великая] felé, mivel az ottani őslakosokra kivetett szőrme beszolgáltatási kötelezettségekkel kompenzálni tudták a Hordának fizetendő adóterheiket. Később, már az Arany Horda általi meghódítottság szétesése után, éppen ez az észak-keleti irányú [terjeszkedési] mozgalom fejlődött odáig, hogy Szibériát [is] meghódították.
A Rusz és a Horda közötti, kölcsönös pénzbeli kapcsolatok történetének tanulmányozása révén kijelenthetjük, hogy az Arany Hordának fizetendő sarc a hódítók által jól átgondolt pénzügyi eszközrendszer volt. A sarc nem volt szörnyű, és teljesen kifosztó mértékű, de évszázadokon át rendszeresen kivonta az országból és annak gazdaságából a fejlődéshez szükséges eszközöket.

Kivonatok innen: “Mennyit fizetett Oroszország a Hordának?“— Выдержки из Сколько Русь платила Орде? [Русская планета, 21 ноября 2014, 01:56]—Excerpts from “How much Russia paid to the Orda?”—MAGYAR FORDÍTÁSBAN—ПЕРЕВОД НА ВЕНГЕРСКИЙ ЯЗЫК—TRANSLATED INTO HUNGARIAN (a bejegyzés legvégén az eredeti orosz szöveg is olvasható):

… A Batu kán által megszállt orosz területek akkoriban meglehetősen szerény trófeát jelentettek Kína, Közép-Ázsiai és Perzsia legnagyobb és leggazdagabb városaihoz képest. 
Ha a mongol ostrom előestéjén, 1240-ben Kijevnek, mint a legnagyobb orosz városnak mintegy 50 000 lakosa volt, a mongolok által 1233-ban elfoglalt, észak-kínai Jin (Csin) Birodalom fővárosa, 400 ezer lakossal rendelkezett. Szamarkandban, Közép-Ázsia legnagyobb városában, melyet 1220-ban foglalt el Dzsingisz Kán,  legalább 300 ezer ember élt. Unokájának, Batu kánnak 17 év múlva szerényebb zsákmány jutott—Vlagyimir és Rjazany régészek által becsült népessége 15-25 ezer ember közötti volt. Vigaszul említjük, hogy Lengyelország fő városa Krakkó, melyet Batu 1241-ben foglalt el, kevesebb, mint 10 ezer lakossal bírt összesen. A nem elfoglalt, de végül a mongolok fennhatóságát elismerő Novgorodot, majd mintegy 30 ezren lakták.
A Vlagyimir-szuzdali nagyfejedelemség [Владимирское княжество másnéven Северо-Восточная Русь (1157-1389)] lakosságát történészek legfeljebb 800 ezer emberre becsülik. Összességében a Novgorodtól Kijevig, a későbbi Ukrajna nyugati részén fekvő Vlagyimir-Volinszkijtól [Владимир-Волынский] a későbbi Moszkva-vidék központjában található Vlagyimir-Zalesszkijig [Владимир-Залесский] húzódó ó-orosz területeken 5-7 millióan éltek a “Batu invázió” idején.
Összehasonlításképpen vegyük a Dzsingisz Kán, gyermekei és unokái által elfoglalt többi ország
lakosságát. A Hvárezmi Birodalomban, mely magába foglalta Közép-Ázsiát és a mai Iránt, mintegy 20 millióan éltek, és egész Kína lakossága, ami akkoriban különböző államokra és birodalmakra osztódott (Nyugati Hszia  / Hszi Hszia [Си-СяWestern Xia], Jin (Csin)Szung), és amelyeket egymás után foglaltak el a mongolok, már meghaladta a 100 milliót.
A mongol adószedők birodalmi szintű adókötelezettségi rendszer vezettek be Oroszországban (“Ruszban”). Ezt Yelü Chucai / Jelü Csucaj [Елюй Чуцай / Yelü Chucai] dolgozta ki, aki az első köztisztviselő volt Dzsingisz Kán mellett. A mai Kína északi részén, mongol apától és kitaj anyától született férfiú Peking Dzsingisz Kán általi meghódítása előtt az uralkodó helyi képviselőjének titkáraként szolgált. Éppenséggel Yelü/Jelü volt az, aki a múltbeli nagy kínai birodalmak (Jin (Csin), Han, Sui, TangSzung) tapasztalatai alapján kidolgozta a mongolok teljes adókivetési és polgári közigazgatási rendszerét, hatalmas birodalmuk minden részére kiterjedően. 1257-1258 telén ezt a kínai tapasztalatot ültették át erőszakkal a mongolok az orosz területekre.
Möngke nagykán [МункеMöngke Khan from July 1, 1251 to August 11, 1259] ugyanazon a “kongresszuson”-kurultajon, ahol a mongol hadvezérek őt megválasztották az államfőnek, úgy döntött, hogy végezzék el a birodalom lakosságának átfogó összeírását azzal a céllal, hogy [ennek alapján] egységes adórendszert hozzanak létre.
1250-ben ilyen népszámlálás kezdődött Kína mongolok által uralt részeiben, 1253-ban Iránban, 1254-ben pedig a Kaukázus mongolok meghódította részében. A népszámlálás “Rusz” (Oroszország) területén való elvégzésének elrendelése Berke bitekcsi [aki nem tévesztendő össze Batu testvérével Berke/Barka kánnal] fegyveres kiséretével, 1252-ben érkezett meg. “Bitekcsinek” (törökül jegyzőnek) nevezték Dzsingisz Kán birodalmának első polgári tisztségviselőit. Az orosz krónikákban számlálóknak (“численники”) nevezték őket, mivel feladataik közé tartozott a számbavétel — a lakosság és a tulajdon összeírása, az adórendszer megszervezése, és sikeres működtetésének felügyelete.
Oroszország (Rusz) nyugati részén, Halicsban (Galíciában) és Volinban (Volhíniában) az összeírást csak 1260-ban végezték el, Burundaj [Бурундай / Boroldai — nálunk Rimszkij-Korszakov egyik operájának szereplőjeként ismert] mongol hadvezér [generális, темник] büntető expedícióját követően (aki a fentebb említett Nevruj [Неврюй / Nevrui/Nevruy] nagybátyja volt, és abban az időben már Kína déli részén harcolt). 1274-75-ben újbóli népszámlálást végeztek Rusz keleti részében, valamint első alkalommal a Szmolenszki Fejedelemségben [Смоленское княжество / Principality of Smolensk].
Ez volt Oroszországban az első, fejenkénti népszámlálás. Az orosz civilizáció történetében ugyancsak először vettek be az adórendszerbe minden embert és a lakosság minden csoportját, egyetlen kivétellel. Korábban, a mongol hódítás előtt, közvetlen adókat, melyeket az általános “sarc, hűbér” [дань / tribute] szakkifejezéssel illettek, csak a személyesen függő parasztok és kézművesek bizonyos kategóriáira terjesztették ki. Az Ősi Rusz lakosságának fő tömege ugyanis az állammal közvetve, közvetett adókon és a közösség hatalmi szervein keresztül került pénzügyi kapcsolatba. 1258-tól a helyzet alapvetően megváltozott—úgy, hogy az Orosz Föderáció minden polgára által jelenleg fizetett jövedelemadót bátran tarthatjuk a Tatár-Mongol iga [Монголо-татарское иго / Tatar-Mongol yoke ⇒ List of Mongol and Tatar raids against Rus] kulturális örökségének.
Dzsingisz Kán adórendszerében csak a papok és az egyházi ingatlanok képeztek kivételt, mivel mentesültek minden díj- és adófizetés alól, védelmet kaptak és immunitást nyertek, aminek fejében egyetlen kötelezettségük volt — hivatalosan és nyilvánosan imádkozni a Mongol vezérért és annak hatalmáért. Ez egy teljesen tudatos politika volt Dzsingisz és utódai részéről. A mongolok által meghódított valamennyi ország vallási struktúrája, legyen az buddhista, muzulmán vagy igazhitű (ortodox) keresztény (pravoszláv), ilyen hozzáállás mellett nem lett az ellenállás ihletője, hanem a mongol hatalom és a leigázott népek között az előbbivel teljes mértékben lojális közvetítővé vált.
Moszkva felemelkedését éppenséggel elősegítette a Horda helytartójával, “baszkak”-jával [баскак/даруга / darughachi] való utolsó, hatalmas összeütközés Rusz keleti részén [A tveri felkelésТверское восстание / Tver Uprising of 1327]. 1327-ben (azaz pontosan egy évszázaddal a Rusz mongolok általi meghódításának kezdete után) a “sarc, hűbér” [дань / tribute] beszedése céljából Tverbe [Тверь / Tver] érkezett Üzbég kán [Узбек-хан / Öz Beg Khan] másod unokatestvére, Csolhan [Чол-хан / Cholhan] (az orosz krónikákban Sevkal [«Шевкал» / Shevkal] vagy akár Sselkan [«Щелкан»]).
Csolhan a tveri fejedelem palotájában szállt meg és hozzálátott, hogy kiverje a lakosságból az adók hátralékát. Válaszul 1327. augusztus 15-én Tverben felkelés tört ki. A Horda adószedőjét testőrségével és kíséretével egyetemben, a fejedelmi palotával együtt felégették. A lázadás indítékaként az szolgált, hogy Csolhan tatár kíséretének egyik tagja megkísérelt egy bizonyos Dudko nevű, tveri diakónustól egy paripát elvenni …
Csolhan lázadást kiváltó, kemény fellépését viszont Tver és Moszkva hercegeinek korrupciós machinációi idézték elő, mely a Hordának fizetendő “sarc, hűbér” körül folyt. Az történt, hogy 1321-ben a tveri fejedelem, Dmitrij herceg átadta a moszkvai fejedelemség hercegének, Jurijnak a Tveri fejedelemség részéről a Hordának járó hűbért, mivel abban az időben utóbbi volt a “nagyhercegi” jarlikkal [ярлыкjarliq] bíró fejedelem, és így a hűbér Hordához való eljuttatásáért felelős személy. De ahelyett, hogy Jurij a tveri hűbért elküldte volna rendeltetési helyére, azt Novgorodba szállította, és a Horda kánjának járó összeget kereskedőkön, közvetítőkön keresztül, kamat ellenében forgalomba hozta [kikölcsönözte]. Ismert ennek az összegnek a nagysága — 2000 ezüst rubel (körülbelül 200 kilogramm nemesfém).
A tveri Dmitrij, a moszkvai Jurij, és a Horda kánja, Üzbég között évekig folyt a hűbér körül folyó tisztázás. Az ügyet bonyolította az a tény, hogy Jurij rokonságban állt Üzbég kánnal, tekintettel arra, hogy férje volt az ő húgának. Tver fejedelme azonban nem várta meg a hűbér kérdésében folyó vizsgálat befejezését, hanem az Arany Horda fővárosában, Szarajban [Сарай / Sarai] történt találkozásuk során, 1325-ben lekaszabolta a moszkvait. És bár a Horda kánja morális szempontból jóváhagyta a moszkvai pénzügyi machinátor megölését, ugyanakkor a törvény szerint járt el, “önbíráskodásért” kivégeztette a tveri fejedelmet, és az új hűbérért Tverbe küldte másod unokatestvérét. Ott azután megtörtént a Dudko diakónus parípájával kapcsolatos história, amely végül az egész ország történelmét új irányba terelte …
Az eseményeket kihasználta a megölt Jurij moszkvai herceg öccse, Iván Kalita  [Pénzeszsák Iván, Иван КалитаIvan Kalita], hasonlóképpen egy pénzügyi machinátor, de bátyjával ellentétben óvatosabb és kifinomultabb. Ő gyorsan nagyhercegi rangra jogosító jarlikot kapott az örjöngő Üzbég kántól, és a Horda csapatainak segítségével legyőzte a Tveri fejedelemséget, mely korábban Moszkva vetélytársa volt Oroszország észak-keleti részének vezetése terén. Attól kezdve Tver már nem tért magához, és megkezdődött Moszkva befolyásának fokozatos növekedése a régió egészében.
A jövőbeli főváros ezen növekedését éppenséggel a Hordának járó hűbér beszedésében Moszkva által betöltött központi szerepkör biztosította javarészt. Például 1330-ban, az Üzbég kán parancsára fellépő moszkvai csapatok verték ki az adóból hiányzó részeket a Rosztovi Fejedelemségből [Ростов / Rostov]. Végső soron a moszkvaiak nem csak a Hordának járó hűbért gyűjtötték össze, és nem csak a rosztoviak közötti legfőbb bojárt, Averkijt akasztották fel, hanem a rosztovi területek felét is Moszkvához csatolták. A Horda számára beszedett eszközök egy része észrevétlenül, de folyamatosan Iván Kalita pénzesládáiban landolt. Nem véletlen, hogy csúfneve Kalita lett, mely a török kalta [pénzeszsák] szóból származik, és annak a századnak az orosz nyelvében zsebet vagy pénztárcát jelentett.
… Mellesleg éppen a mongoloknak fizetendő sarc késztette a XIII. és XIV. századokban arra a novgorodiakat és a vlagyimir-szuzdaliakat, hogy megkezdjék az észak-keleti irányban való terjeszkedést, a Fehér-tenger és az Urál [Ural (region)Урал ⇒ fő részeUrál (hegység)] erdős területei, Biarmia [Bjarmaland, Биармия] és Nagy Permia [Great Perm, Пермь Великая] felé, mivel az ottani őslakosokra kivetett szőrme beszolgáltatási kötelezettségekkel kompenzálni tudták a Hordának fizetendő adóterheiket. Később, már az Arany Horda általi meghódítottság szétesése után, éppen ez az észak-keleti irányú [terjeszkedési] mozgalom fejlődött odáig, hogy Szibériát [is] meghódították.
A Rusz és a Horda közötti, kölcsönös pénzbeli kapcsolatok történetének tanulmányozása révén kijelenthetjük, hogy az Arany Hordának fizetendő sarc a hódítók által jól átgondolt pénzügyi eszközrendszer volt. A sarc nem volt szörnyű és teljesen kifosztó mértékű, de évszázadokon át rendszeresen kivonta az országból és annak gazdaságából a fejlődéshez szükséges eszközöket.

A fentiek tehát jól kiegészítik az Orosz néplélek az írott történelem tükrében [ugyanez a blog, 2014. március 29] alábbi részében írottakat:

  • A Kijevi Rusz mongolok általi meghódoltatása után az orosz lakta földek központja keletebbre került és Moszkva felemelkedésével, a mongolokkal való évszázados együttműködésével egy erősen centralizált, egyeduralkodói politikai modell vált valóra, mely egészen napjainkig nyúlóan befolyásolta az orosz társadalom fejlődését. Szemben a magyar wikipediával, mely egyetlen szócikk, a Moszkvai Nagyfejedelemség alatt mutatja be ezt az 1263-1547 közti folyamatot, az orosz nyelvű wikipédia két egymást némileg átfedő szakaszban.

  • Владимирское княжество másnéven Северо-Восточная Русь (1157-1389), azaz Vlagyimíri [nagy]fejedelemség, másnéven Észak-Kelet Rusz azért kerül külön említésre, mert már a Kijevi Rusz hatalmi struktúráján belül kiemelkedő jelentőségre tett szert, melyet a fenti, 1237-re vonatkozó térkép jól mutat. Az orosz változatú külön tárgyalás alapvető okát a magyar nyelvű wikipédia Kijevi Rusz szócikke így írja le:Szuzdal ura, Jurij Dolgorukij hosszan harcolt a kijevi nagyfejedelmi címért, mialatt fia Andrej Bogoljubszkij vlagyimiri nagyfejedelem (11571174) új fejedelmi várost építtetett: Vlagyimirt. Ezt Kijevvel egyenrangú központnak álmodta meg, amely egy önálló metropólia székhelye is lett volna. Az utóbbi terve azonban nem sikerült, mivel a konstantinápolyi pátriárka ezt megakadályozta, de azért Andrej Bogoljubszkij még megalázta Kijevet 1169-ben, amikor is elfoglalta és lerombolta a várost.Vszevolod vlagyimiri nagyfejedelem (11761212) később már mint egész Rusz ura indult hadba akunok ellen.Egy másik ok az 1220-ban Pereszlavl-Zalesszkij-ben, az ottani fejedelem (aki később kijevi és vlagyimíri fejedelem lett) fiaként született I. Sándor vlagyimiri nagyfejedelem (1252-1263), aki Alekszandr Nyevszkijként (Александр Ярославич Невский) az orosz történelem meghatározó alakja volt, mint novgorodi fejedelem (1228-1229 bátyjával, Fjodorral, mindketten kiskorúként, 1236-1240, 1241-1252, 1257-1259), pereszlavl-zalesszkiji fejedelem (1246-1263), kijevi nagyfejedelem (1246-1263) és vlagyimíri nagyfejedelem (1252-1263). Hírnevet először 1240-ben a Novgorodot fenyegető svédek, majd 1242-ben a Csúd-tavi csatában (másnéven jégcsatában) a Livoniai Kardtestvérek rendjét magába olvasztó, Német (Teuton) Lovagrend elleni győzelemmel szerzett magának. Ez csak növekedett a novgorodi hadsereg élén 1245-ben betörő litvánok ellen aratott megsemmisítő győzelemmel. Apja halála után, annak akarata ellenére, az akkorra már teljesen eljelentéktelenedett kijevi nagyfejedelemséget kapta meg a mongoloktól (azok belső intrikái következtében), és csak később a minden mongol hódoltságú orosz fejedelemség felett álló ranggal bíró vlagyimírit.Alekszandr Nyevszkij 1263-ban bekövetkezett halála után a Vlagyimíri nagyfejedelemség szerepe gyakorlatilag névleges lett, és több önálló fejedelemség állandó harca határozta meg Észak-Kelet Rusz helyzetét. Ez1383-ban azzal ért véget, hogy Toktamis, az Arany Horda akkori kánja a vlagyimíri fejedelemséget a moszkvai nagyhercegek örökletes birtokának nyílvánította, miközben a tveri és a szmolenszki fejedelemségeket egyidejűleg függetlenítette Vlagyimírtól. A tényleges megszűnés I. Dmitrij moszkvai nagyfejedelem 1389-es halálával következett be. Egyébként ő az a Дмитрий Донской, azaz Doni Dmitrij, aki a mongolok elleni 1380-as kulikovói csata győzteseként az orosz történelem másik nagy alakja. Ennek azért is igen nagy volt a jelentősége, mert ugyan Toktamis (aki Dzsingisz leszármazott volt) legyőzte a kulikovói vesztest és következő kánként ismét behódoltatta az oroszokat, de az Arany Horda és utódállamainak betörései hiába folytatódtak még kb. 200 évig, nyílt ütközetre már nem vállalkoztak az oroszokkal.

  • Az Arany Horda (Золотая Орда) 1224 és 1266 között a Mongol Birodalom része volt, majd Möngke Temür kán (1266–1280) hatalmától kezdve formálisan függetlenné vált a birodalomtól. A fenti térkép az Arany Horda területét mutatja 1389-ben, amikor Vlagyimír megszünt és helyét egyértelműen átvette a Moszkvai Nagyfejedelemség. A Horda széthullását így írja le a magyar nyelvű wikipedia szócikke:Az Arany Hordára Timur Lenk mérte a végső csapást. 1395 augusztusában Barkjarok, Toktamis alvezére bevette magát Moszkvába, melynek falai alól Timur visszavonult, hogy a telet a Kuma vidékén töltse. Megsemmisítette Toktamis seregét, elpusztította fővárosát, kirabolta a Krím kereskedelmi központjait, az iparosok zömét pedig saját fővárosába, Szamarkandbatelepítette. A 15. század első évtizedeiben Edigü vezír kezében volt a vidék ellenőrzése, aki létrehozta saját államát, a Nogai Hordát, és a Vorszkla menti csatában fényes győzelmet aratott a litván Vitoldon.Az 1440-es években ismét polgárháború osztotta meg a Hordát, amely ekkor 8 kánságra szakadt: a Szibériai, a Kaszim, a Kazanyi, az Asztrahányi, aKazah, az Üzbég és a Krími Kánságra, amelyek mind elváltak az Arany Horda maradékától, az ún. Nagy Hordától. Az utódállamok már nem vehették fel a versenyt a Moszkvai Nagyfejedelemség növekvő hatalmával, amely1480-ban végleg lerázta magáról a tatár függést.A Moszkvai Nagyfejedelemség szócikk A mongol-tatár iga lerázása című fejezete eként írja le a Horda történetének végét:
    A széteső Arany Horda egyik része, a Kászimi kánság már 1445-ben moszkvai védnökség alá helyezte magát. 1472-ben Iván szövetséget kötött a Krími kánsággal a Nagy Horda ellen, majd 1480-ban megtagadta a tatároknak fizetendő adót. Ahmat kán válaszul hadat indított Moszkva ellen. A két sereg októberben az Ugra folyónál találkozott. Ahmat négy napon át próbálkozott átkelni a folyón, de az oroszok ezt megakadályozták, végül visszavonult, hogy megvárja lengyel szövetségesét. A várakozás elhúzódott, a moszkvai szövetséges krími tatárok folyamatosan zaklatták utánpótlását és a lengyelek nem érkeztek meg, így Ahmat hazatért. 240 évnyi elnyomás után az oroszok nem fizettek többé adót a tatároknak. III. Iván 1487-ben győztes hadjáratot vezetett a Kazanyi kánság ellen és felvette a Bolgárország fejedelme címet. A Nagy Horda 1502-es megsemmisülése után a nagyfejedelemség közvetlenül határos lett a Krími kánsággal, amelyLitvániával kötött szövetséget és ezután rendszeresen fosztogatta a moszkvai állam déli területeit.

  • A Moszkvai Nagyfejedelemség (Великое княжество Московское) kiterjedésének 1300 és 1462 közötti növekedését jól mutatja a fenti térképes ábra. Megelőző történetét, 1303-ig így írja le a magyar nyelvű szócikk:
    Moszkvát először 1147-ben említik, ekkor a Vlagyimiri fejedelemséghez tartozott. … A mongol hódítás idején 1238-ban Moszkvát kirabolták és felgyújtották, de a veszély elmúltával megmaradt lakosai újjáépítették. 1247-48-ban Moszkva Jaroszláv Veszevolodovics [vlagyimíri] nagyfejedelem negyedik fiáé, Mihailé volt, de ő fiúutód nélkül halt meg. Végül 1263-ban Alekszandr Nyevszkij adományozta oda kétéves fiának, Danyiilnak, az ő utódainak uralma alatt Moszkva fokozatosan megerősödött.

    1301-ben Danyiil legyőzte és foglyul ejtette a rjazanyi herceget és elvette tőle Kolomna városát. Egy évvel később gyermektelenül meghalt unokatestvére ráhagyta az északkeletről szomszédos Perejaszlavl-Zalesszkij-i fejedelemséget. Danyiil 1303-ban meghalt és legidősebb fia és utóda, Jurijmég ugyanabban az évben elhódította a szmolenszki fejedelemtől Mozsajszkot.

<AZ ITT MEGISMÉTELT RÉSZLET VÉGE>


Выдержки из Сколько Русь платила Орде? [Русская планета, 21 ноября 2014, 01:56]—Excerpts from “How much Russia paid to the Orda?”— Kivonatok innen: “Mennyit fizetett Oroszország a Hordának?”

… захваченные Батыем русские земли были тогда весьма скромными трофеями в сравнении с крупнейшими и богатейшими городами Китая, Средней Азии и Персии.

Если накануне штурма монголами в 1240 году Киев, остававшийся самым большим городом Руси, насчитывал около 50 тысяч жителей, то захваченная монголами в 1233 году столица расположенной на севере Китая империи Цзинь вмещала 400 тысяч обитателей. Не менее 300 тысяч человек проживало в Самарканде, крупнейшем городе Средней Азии, захваченном Чингисханом в 1220 году. Его внуку Батыю через 17 лет досталась более скромная добыча — по оценкам археологов население Владимира и Рязани составляло от 15 до 25 тысяч человек. Для утешения отметим, что захваченный в 1241 году Батыем главный город Польши, Краков, насчитывал менее 10 тысяч жителей. Не захваченный, но в итоге подчинившийся монголам Новгород тогда населяло порядка 30 тысяч.

Население Владимиро-Суздальского княжества оценивается историками максимум в 800 тысяч человек. В целом древнерусские земли в период «батыева нашествия» от Новгорода до Киева, от Владимира-Волынского на западе будущей Украины до Владимира-Залесского в центре будущей Московии, насчитывали порядка 5-7 миллионов обитателей.

Для сравнения приведем численность населения других стран, захваченных Чингисханом, его детьми и внуками — государство Хорезмшахов, включавшее Среднюю Азию и современный Иран, населяло около 20 миллионов, а население всего Китая, разделенного тогда на несколько государств и империй (Си-Ся, Цзинь, Сун), последовательно захваченных монголами, уже превышало 100 миллионов.

Монгольские налоговики ввели на Руси общеимперскую систему налогообложения, разработанную Елюй Чуцаем, первым гражданским чиновником Чингисхана. Родившийся на севере современного Китая, этот сын монгола и китаянки, служил секретарем наместника Пекина накануне завоевания города войсками Чингисхана. Именно Елюй на основе опыта великих китайских империй прошлого (Цинь, Хань, Суй, Тан, Сун) разработал для монголов всю систему налогообложения и гражданского управления в их обширной империи. Зимой 1257-1258 годов этот китайский опыт монголы насильственно перенесли на русские земли.

великий хан Мункэ на том же съезде-курултае монгольских полководцев, который избрал его главой государства, принял решение о проведении всеобщей переписи населения империи с целью создания единой налоговой системы.

В 1250 году такая перепись началась в подвластной монголам части Китая, в 1253 году — в Иране, в 1254 году — в покоренной монголами части Кавказа. На Русь приказ о переписи приехал в 1252 году вместе с отрядом «битекчи» Берке. «Битекчи» (в переводе с тюркского писарь) — так называлась должность первых гражданских чиновников в империи Чингисхана. В русских летописях их именовали «численниками», в задачу которых как раз входило исчисление — перепись населения и имущества, организация налоговой системы и контроль за ее успешной деятельностью.

На западе Руси, в Галиче и Волыни, перепись была проведена только в 1260 году после карательной экспедиции темника-генерала Бурундая (деда упомянутого выше Неврюя, в то время уже воевавшего на юге Китая). В 1274-1275 годах повторная перепись была проведена в Восточной Руси, а также впервые в Смоленском княжестве.

Это были первые подушные переписи на Руси. И так же впервые в истории русской цивилизации в налоговую систему были включены все люди и все категории населения за одним единственным исключением. Ранее, до монгольского завоевания, обязанность платить прямые налоги, обозначаемые универсальным термином «дань», распространялась лишь на некоторые категории лично зависимых крестьян и ремесленников. Основная же масса населения Древней Руси входила в финансовые отношения с государством опосредованно, через косвенные налоги и общинные власти. С 1258 года ситуация принципиально изменилась — так что подоходный налог, который ныне платят все граждане Российской Федерации, можно смело считать наследством татаро-монгольского ига.

Исключение в налоговой системе Чингисхана предусматривалось только для священников и церковной собственности: они освобождались от любых поборов и налогов, им даровалась охрана и неприкосновенность в обмен на единственную обязанность — официально и публично молиться за монгольского вождя и его власть. Это была вполне сознательная политика Чингиса и его потомков — религиозные структуры во всех завоеванных монголами странах, будь то буддисты, мусульмане или православные, при таком подходе становились не вдохновителями сопротивления, а вполне лояльными посредниками между монгольской властью и покоренными народами.

Возвышению Москвы как раз способствовал последний крупный инцидент с ордынским баскаком на востоке Руси. В 1327 году (то есть ровно через век после начала завоевания монголами русских княжеств) в Тверь для сбора дани прибыл Чол-хан, двоюродный брат золотоордынского хана Узбека. Чол-хан (в русских летописях «Шевкал» или даже «Щелкан») поселился во дворце тверского князя и принялся выколачивать с населения недоимки по налогам. В ответ, 15 августа 1327 года в Твери вспыхнуло восстание, ордынского налоговика сожгли с охраной и свитой прямо вместе с княжеском дворцом. Поводом к восстанию послужила попытка татар из свиты Чол-хана отнять кобылу у некоего тверского дьякона Дудко…
Спровоцировавшие это восстание жесткие действия Чол-хана в свою очередь были спровоцированы коррупционными махинациями тверских и московских князей вокруг ордынской дани. Дело в том, что в 1321 году тверской князь Дмитрий передал ордынскую дань со всего Тверского княжества московскому князю Юрию, в то время имевшему ярлык на «великое княжение» и поэтому ответственному за доставку дани в Орду. Но Юрий вместо отправки тверской дани по назначению, отвез ее в Новгород и через купцов-посредников пустил предназначенную ордынскому хану сумму в оборот под проценты. Известен размер этой суммы — 2000 рублей серебром (примерно 200 килограмм драгоценного металла).

Разборки тверского Дмитрия, московского Юрия и ордынского Узбека вокруг дани шли несколько лет — дело осложнялось тем, что Юрий был родственником хана Узбека, мужем его младшей сестры. Не дождавшись завершения следствия по вопросу дани, при встрече в Сарае, столице Золотой Орды, в 1325 году тверской князь зарубил московского. И хотя ордынский хан морально одобрил убийство финансового махинатора из Москвы, однако поступил по закону и казнил тверского князя «за самоуправство», а в Тверь отправил двоюродного брата за новой данью. Там то и случилась история с кобылой дьякона Дудко, которая в итоге направила всю история страны в новое русло…

Событиями воспользовался младший брат убитого московского князя Юрия — Иван Калита, тоже финансовый махинатор, но в отличие от брата более осторожный и тонкий. Он быстро получил у разъяренного хана Узбека ярлык на великое княжение и при помощи ордынских войск разгромил Тверское княжество, ранее конкурировавшее с Москвой за лидерство на северо-востоке Руси. С этого времени Тверь уже не оправилась и начался постепенный рост влияния Москвы во всем регионе.

Во многом этот рост будущей столицы обеспечивался именно центральной ролью Москвы в сборе «ордынского выхода», дани в Орду. Например, в 1330 году московские войска по приказу хана Узбека выбивали недоимки по налогам из Ростовского княжества — в итоге москвичи не только собрали ордынскую дань и повесили главного среди ростовчан боярина Аверкия, но и присоединили к Москве половину ростовских земель. Часть собранных для Орды средств незаметно, но постоянно оседала в закромах Ивана Калиты. Не случайно его прозвище «Калита», от тюркского «калта», означало в русском языке того века карман или кошелек.

… Кстати, именно необходимость уплаты монгольской дани подтолкнула в XIII-XIV веках новгородцев и владимиро-суздальцев начать экспансию на северо-восток, в лесные земли Белого моря и Урала, в «Биармию» и «Пермь Великую», чтобы за счет обложения меховыми поборами аборигенов компенсировать налоговый гнет Орды. Позднее, уже после распада ордынского ига именно это движение на северо-восток разовьется в покорение Сибири…

Изучая историю денежных взаимоотношений Руси и Орды, можно заключить что ордынская дань была хорошо продуманным финансовым мероприятием завоевателей. Дань не была чудовищной и тотально разорительной, но на протяжении веков регулярно вымывала из страны и ее хозяйства средства, необходимые для развития.

Reklámok
Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: