Monthly Archives: április 2013

Tetemre hívás?

Ezt látom, ami a Nyitott Társadalom Intézet: a néhai Szalai Annamária globális intézményi ellenfele … de micsoda ez a maga valójában? megírására indított tegnap (nyilvánvalóan rengeteg a súlyosan megbántott ember, Sándor Erzsi sorsa különösen fájdalmas, de azért a fenti link szerintiről sem szabadna senkinek sem elfeledkezni):

olvasásának folytatása

Reklámok

Nyitott Társadalom Intézet: a néhai Szalai Annamária globális intézményi ellenfele … de micsoda ez a maga valójában?

hvg.hu nekrológ a Vélemény webhelyen: Szalai Annamária (1961-2013)

Mi nem egy pályán játszottunk Szalai Annamáriával: ő hatalomtechnikus volt, abban az egyik legjobb. A szakmai érvek az ő szemében eszközt jelentettek. Amikor az ORTT-ben Majtényi László mellett dolgoztam, tapasztaltam, hogy többször is Majtényival szavazott, ha az érdekei úgy diktálták, lelkesen hivatkozott szakmai érvekre, ha viszont nem ez vezetett a céljai eléréséhez, könnyen átlépett az érveken, a korábban általa hivatkozott gyakorlaton, akár a jogszabály betűjén is.

olvasásának folytatása

Egyéni/kiscsoportos jólét a világfalu egy szegletében kontra a haza mindenekelőtt

Erre a konklúzióra jutottam engem hónapok óta foglalkoztató alapkérdések megválaszolása kapcsán. A végső lökést a “Háttér” szekcióban, jelen bejegyzés legvégén szereplő FB diszkusszió adta meg. Ennek közvetlen előzménye tegnapelőtti, EU más országaiba való kivándorlás című bejegyzésem volt. De menjünk sorjában.

  1. “Itt Horthy rendszer épül” jelentette ki két tizenéves kori barátom, akikkel így együtt vagy 40 év elteltével találkoztunk ismét. Mondanom sem kell, hogy egyiküket sem sikerült meggyőznöm arról, hogy ez eleve képtelenség, hiszen a Horthy rendszerre oly jellemző, európai szempontból csak az indiai kasztrendszerrel összehasonlítható társadalmi megosztottságot és kíméletlen lenézést elsöpörte a történelem. Hiába hoztam fel végső példaként édesanyám esetét, aki a múlt század 30-as éveinek egy részében szakácsnőként szolgált a magyar szempontból hirhedt Clemenceau (magyarul) lányánál. A ház úrnője viszont a magyar nemzet ünnep alkalmából meghívott magyar nagykövet látogatására meginvitálta nem csak anyámat, hanem annak szobafestőként dolgozó öccsét is. Mondanom se kell, hogy igencsak meglepődött akkor, amikor a magyar nagykövet szinte szóba állni sem volt hajlandó velük. A derék francia női hazafi ugyanis úgy gondolta, hogy milyen jó dolog lehet az egy ország nagykövetének, amikor egy másik ország prominens személyiségének házában, az annak környezetében dolgozó és élő, saját hazájának lányával és annak közvetlen rokonának társaságában ünnepelheti országa nemzeti ünnepét.

olvasásának folytatása

EU más országaiba való kivándorlás

Re: GP#1 és GP#2
(két FB megjegyzésem erre: Elhagyja az országot Gerendás Péter)


“Talán tetszett volna forradalmat csinálni” (anno), akkor nem itt tartanánk

Ezt az ebben a blogban foglaltak közül elsősorban az alábbiak miatt gondolom:
Hitelminősítők: A bankszakma adósminősítőiként nem az adós helyzetének fokozatos javulása számít nekünk, amennyiben ez a javulás részben a bankszféra érinthetetlenségének rovására következett be
Néplélek régen és most
Elsődleges a termelés: Demján-Orbán–VOSZ párbeszéd
Érdemi kormánykritika, valójában a hazai termelés potenciálját 22 éve súlyosan alulértékelő, a multikat neoliberálisan felülértékelő gazdasági rendszer akaratlan kritikája: Róna Péter
Gátlástalan politikai vadászat, éppenséggel a saját, jóval komolyabb bűneik következmények nélküliségét jogosnak tartó köröktől
Múltidéző akkori MTI és OS közlemények alapján: Hazugságoktól a tagadásig és elhallgatásig, avagy hivatalos beszámolók a 2006. szeptember 17. és október 23. között történtekről


Egszisztenciális okokból vándorolnak ki (Re: Gerendás Péter), nem más okból.

Ma már azonban már ebben is csak azok lesznek sikeresek, akik munkát tudnak más országban találni (ld. tervezett britt korlátozások). Gerendás Péternek ez aligha sikerülhet, ha még itt sem sikerült. Hacsak, más okból és helyről folyamatos segélyezést nem kap külföldön. Én az utóbbit valószínüsítem.

Ezt az alábbiak értelmében gondolom:

Matolcsy látnok vagy csak nagyot mondott (hvg.hu, 2013. január 30.)

A nemzetgazdasági miniszter egy újabb stratégiai megállapodás hétfői aláírásán arról beszélt, hogy “félmillió kitűnő magyar munkavállaló” dolgozik külföldön, akiket a kabinet haza szeretne csábítani.

Nagyon bizonytalan adatforrások vannak a külföldön élőkre és dolgozókra – mondta el Melegh Attila, szociológus. Melegh szerint a tükörstatisztikákból, vagyis más országok statisztikai hivatalaitól beszerzett adatokból az látszik, hogy körülbelül 180 ezer magyar állampolgár jelentkezett be az Európai Unió (EU) valamelyik tagállamába bevándorlóként. Ezek irányadóak még akkor is, ha ezeknek csak egy részét hagyja jóvá az unió statisztikai hivatala, az Eurostat. Fontos azonban tudni, hogy ez messze nem minden. Nem mindenki szokott bejelentkezni, még akkor sem, amikor 90 napnál tovább tartózkodik az országban, és emiatt ez elvileg kötelező lenne: ilyenek lehetnek az osztrák határ mentén vagy Bécsben dolgozók, akik naponta ki-be ingáznak Ausztriába. Ők aligha gyarapítják a hivatalos osztrák statisztikákat. Rajtuk kívül a feketén dolgozók – például konyhai mosogatók vagy egyéb szállodai, szakképesítést nem igénylő munkát végzők – sem valószínű, hogy benne lennének bármilyen statisztikában.

olvasásának folytatása