Hangadó kárpátaljai magyarok az “ukrán nacionalista” kontra “orosz ajkú” illetve “orosz identitású” ukrán szembenállásról: Balla D. Károly igazsága és K. Debreceni Mihály, valamint Darcsi Karolina égbekiáltó csúsztatása és hamissága

Az utóbbiak durván szembe mennek a “Civilek mentése a Donyec medencében címmel, május 31-én létrehozott Facebook csoporton megjelentekkel. Fontos, hogy ott semmiféle propaganda anyag nem szerepel Oroszországból, hanem csak garantáltan a Donyec medencéből származó tényinformáció az ottani genocídiumról.

Balla D. Károly igazsága abban van, hogy a magyarokkal szemben már hosszú ideje “komisz Ukrajna” igazságával inkább egyáltalán nem foglalkozik. K. Debreceni Mihály, valamint Darcsi Karolina égbekiáltó csúsztatása és hamissága pedig abban, hogy semmit sem tanultak Ukrajna komiszságából, és egyenesen szócsőként hírdetik ennek a komisz Ukrajnának a propagandáját a Donyec medencében történtekről. Ez annál is inkább felháborító és egyben aggasztó, mert K. Debreceni Mihály (MTVA) a magyar média és a katolikus egyház többszörösen kitüntetett liblingje, míg Darcsi Karolina a KMKSZ politikai-kommunikációs titkára.

A Donyec medencei “orosz ajkú” illetve “orosz identitású” ukrán kisebbség súlyos jogsértéseinek íly mértékű ignorálása pedig azért is gond, mert ez könnyen megtörténhet a kárpátaljai magyar kisebbséggel is. Akkor pedig már igencsak késő lesz felvilágosítani úgy az ottaniakat, mint az anyaországot arról, hogy minden eddiginél veszélyesebb politikát folytat az új ukrán hatalom.

A komisz Ukrajna igazságtalan (Ukrajna – Ukraine. Állam, ország Európában – ukrán, ukrajna – készíti: Balla D. Károly)

Amint Ukrajna síkra száll az én szuverenitásom mellett, azon nyomban viszonzom ezt a gesztust. – Balla D. Károly

Ukrajna a szememben igazságtalan, komisz ország, amely még soha nem vette figyelembe az én igazságomat – ezért aztán a legcsekélyebb szándékomban sincs az ő igazsága mellett síkra szállni. Hogy ezt megtegyem, azt előbb ki kell érdemelnie. Viszont maximálisan kívánom, hogy erre meglegyen a lehetősége. >A komisz Ukrajna

Beszúrva utólag “B. úr” kérésére: Meghamisítottak – így lettem orosz mém (Balla D. Károly webnaplója, 2014. március 21.)

Nem akartam foglalkozni ezzel a hülyeséggel, de sajnos mémként terjedni kezdett az orosz online felületeken a hamis szöveg és a torz beállítás. Lassan két hete annak, hogy észrevettem: egy ismeretlen orosz honlapról egyre többen kattintanak át A komisz Ukrajna c. cikkemre. Megnéztem, honnan is. És elképedtem. A blogpublikáció képmásolatként közli bejegyzésem elejét, majd ismerteti előbb a Kárpáti Igaz SzóSzpaszibo című cikkét (amelynek állításaira én is utaltam az eredetiben, nem épp egyetértőleg), utána az én írásomat „foglalja össze”. A kezdés akár imponáló is lehetne:

… на другом популярном ресурсе прогремела статья “Хамская страна”. Автор, Карой Бала, крупнейший поэт творящих сегодня по-венгерски, обожаемый и почитаемый в Будапеште, открыто заявил, что

Ám aztán olyan „idézeteket” hoz fel

> B. úr teljes szövege

Még terjed a Komisz Ukrajna (Balla D. Károly webnaplója, 2014. május 14.)

image

Ritkán keletkezik ekkora és ilyen hosszan tartó utóélete egy alkalmi blogbejegyzésnek. Arról már beszámoltam, írásomnak, illetve a meghamisításoknak köszönhetően hogyan lettem orosz MÉM. Most rákerestem pár kulcsszóra (pl. Хамcкая cтpана) és újra találtam meglepő dolgokat:

> B. úr teljes szövege

Az alábbi, ezen bejegyzésre nézve döntő fontosságú információ az MTV1 június 20-i “Ma Reggel” c. műsorában is elhangzott*  Információs háború Kárpátalján is (K. Debreceni Mihály KÁRPÁTALJA.ma hírportál. 2014. június 18.)
* (ld. a június 20-i “Ma Reggel” műsort a http://www.mediaklikk.hu/mediatar/ címen a “Műsorok” között 60 napig** elérhető “Ma reggel” “2014.június 20. 07:00” feliratú archív blokkjában, az inkriminált részt 11:27-től kezdve lehet megnézni)
**utána a http://www.nava.hu oldalon

(Beszúrva utólag, június 24-én délben: az inkriminált “Ma Reggel”-t tartalmazó http://nava.hu/adatlap/?id=1902012 már létezik, rákattintva azonban azt kapjuk, hogy “A visszatöltendő videó nem létezik!”. Remélem majd lesz egykoron és nem rejteni akarják. A tartalmi részből, minden esetre már látszik, hogy “7.12 BEJ: Infoháború (K. Debreceni Mihály összeállítása)”, továbbá “Regős Zoltán  Felelős szerkesztő”.)

Információs háború Kárpátalján is (K. Debreceni Mihály KÁRPÁTALJA.ma hírportál. 2014. június 18.)

A 21. századi hadviselés alapja nem más, mint az információs háború.

Az győz, aki elhiteti, illetve ráerőlteti saját igazságát vagy hazugságát a közönségére. Az orosz propaganda a Szovjetunió szétesése óta eltelt 23 évben ismét magához tért. A stílus azonban úgy látszik, nem változott semmit. Az információs harc már nemcsak a szakembereket, de az egyszerű polgárokat is a KGB-s időkre emlékezteti Ukrajnában.

Az orosz oldalról folytatott igen komoly információs támadás már Kárpátaljára is begyűrűzött, hiszen az internetes közösségi oldalakon komoly hálózat terjeszti a Kreml magyarra lefordított propagandáját. Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai-kommunikációs titkára szerint szándékosan dezinformálják a kárpátaljai magyarságot, hogy azok ne érezzék magukat biztonságban szülőföldjükön.

A Kremlhez közel álló hírforrások úgy közölnek hamis információkat, mintha nem akarnának tudomást venni az internet létezéséről, arról hogy az általuk közölt hírek hitelességét esetleg meg is lehet kérdőjelezni. Ezt próbálja leleplezni az egyik ukrán újságírókból és szakértőkből álló szerveződés, a „Stop Fake News", azaz „Stop a hamis híreknek" szerkesztői csapata.

„Ez a hét is aktív volt a hírhamisítás szempontjából. A közösségi oldalakon terjedt például ez a fénykép, melynek felirata Szlovjanszk a bombázás után volt. Ráadásul komoly híroldalak terjesztették. Valójában azonban a képen nem Szlovjanszk, hanem a kanadai Québec látható, ahol 2013-ban felrobbant egy üzemanyag-tározó. Több fotót tettek közzé a lebombázott Donyeckről. Ám ezek többsége fotómontázs. Az alapot a város ismert panorámaképe adja, amelyre a grafikusok ráfestették a robbanásokat" – olvashatjuk a szerkesztői csapat oldalán.

Az alábbi hírhamisítások még a viszonylag primitívebbek közé tartoznak. Az orosz televíziók által közölt propaganda azonban gyakran használ olyan képeket, amelyek tíz évvel ezelőtt készültek a Közel-Keleten, Irakban, Palesztinában vagy éppen Szíriában. Ezeket a képsorokat rendszerint úgy mutatják be a moszkvai híradások, hogy az ukrán hadsereg szándékosan gyilkolja a keleten élő orosz ajkú lakosságot. Az ottani áldozatokat kelet-ukrajnaiként mutatják be.

Az orosz információs háborúban résztvevőknek a Barikád ukrán oldalán is vannak katonái. Ez mélyen felháborítja a kárpátaljai újságírókat is.

Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai-kommunikációs titkára szerint rendkívül káros, hogy Kárpátalján, illetve a helyi magyarok körében is deziformációs hadjáratot folytatnak egyes anyaországi radikális honlapok. A kárpátaljai magyarság esetében az orosz propagandahíreket fordítják le magyarra, majd meghatározott időintervallumban az internetes közösségi oldalakon terjesztik, amitől a helyiek rendszerint megijednek, kétségbeesnek. Úgy véli, hogy akárcsak Oroszországban, itt is teljes „trollhálózat" működik, amelyet azért találtak ki, hogy pánikot keltsenek a magyarok körében és egymásra uszítsák az itt élő népeket. Ez rendkívül veszélyes, hiszen álhíreket terjesztenek a már beszüntetett kötelező sorozásról, vagy arról, hogy kárpátaljai magyarok halnak meg a Donyec-medencében.

Az orosz dezinformációs dömping november vége, azaz az ukrán forradalom kezdete óta tart. Az álhírek kezdetben a csak a Majdanról szóltak, manapság azonban már azt próbálják elhitetni, hogy a Kelet-Ukrajnában harcoló csecsenföldi terroristák békés ellenállók, miközben az ukrán hadsereg a saját népét írtja. A napokban az okozott hatalmas felháborodást, hogy az orosz televíziók tíz évvel ezelőtti, az iraki háborúból származó képkockákat mutattak be kelet-ukrajnaiként. Nem nehéz megjósolni, hogy az internet korszakában az nyeri az információs háborút, aki több pénzt tud áldozni az emberek meggyőzésére, vagy ha kell: félretájékoztatására. Európa ezen szegletében, ahol 1917 óta megfélemlítették az embereket, hazudtak nekik az NKVD (a szovjet Belügyi Népbiztosság rövidítése – a szerk.), majd később a KGB segítségével, Oroszország helyzeti előnyben van. Hogy meddig, azt nehéz megjósolni. Erre még valószínűleg Putyin sem tudja a választ.

Határon túli filmek bemutatója, Uránia Nemzeti Filmszinház, 2014. május 20-21.

MÁJUS 21. SZERDA

CSORTOS TEREM

19.00 óra

„AHONNAN ELINDULTAM…”  – Duncsák Attila-portré (30’)

MAYDAN 2.0 – dokumentumfilm (52’)

Ukrajnában 10 évvel ezelőtt több százezren tüntettek a fogalommá vált „Majdan”-on az igazuk védelmében. A szép, új világról szóló álmok azonban nagyon gyorsan szertefoszlottak. Szakértők és laikusok egyaránt úgy vélték, nincs olyan eszme, amiért a csalódott nép még egyszer áldozatot hozna. Diáklázadásnak indult, de egész Ukrajnát megrázta a 2013 novembere óta tartó szembenállás. Kik az ellenfelek, milyen célért és mi ellen küzdenek? Véletlen eseménysorozat, vagy előre megírt forgatókönyv követelt ennyi áldozatot? Mi vezetett ahhoz, hogy sokan önként mentek a biztos halálba Kijev főterén? Kiállja Ukrajna a megpróbáltatásokat, vagy szétszakad az ország? Ukrajna már soha nem lesz olyan, mint az Európa-párti, békés diáktüntetés tavaly december elsejei brutális szétverése előtt volt. Vélemények és tények Kijevből, Lembergből és Ungvárról. Maydan 2.0. Dokumentumfilm Ukrajnáról, az ukrán nép szabadságharcáról – kárpátaljai magyar újságírók szemével.

Alkotók: K. Debreceni Mihály, Sterr Attila, Vass Tamás


Ukrán határőrök követték Kárpátalján az MTV forgatócsoportját

Ungvár, 2008. április 2., szerda (MTI) – Ukrán határőrök gépkocsival követték, majd szállodájukban igazoltatták a Magyar Televízió Kárpátalján forgató munkatársait.

    A keddi esetről az MTI-t szerdán tájékoztató K. Debreceni Mihály riporter elmondta: az MTV háromtagú forgatócsoportja a Roma Magazin című műsor számára készít riportfilmet Csapon és Munkácson.

Csapon forgatva figyeltek fel napközben arra, hogy az ukrán határőrség gépkocsija követi őket, majd este szállodájukban egy tiszt kereste meg a televíziósokat, igazoltatta és munkájukról faggatta a csoport tagjait – tette hozzá.

Az MTV munkatársai zaklatásnak tekintik az ukrán hatóság eljárását, mert szerintük nem szolgáltattak semmilyen okot a hatóság figyelmének felkeltésére, hiszen a határövezeten kívül, a szabályok betartásával készítették a felvételeket, többek között a város polgármesteri hivatalában is.

A forgatócsoport tagjai tájékoztatták a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusát.

Segédpüspök: a média lehet a szeretet és a hit közvetítője   

Budapest, 2014. január 27., hétfő (MTI) – A média lehet a szeretet és a hit közvetítője, a katolikus értelmiségnek pedig nagy küldetése, hogy korrekt módon informáljon – mondta Székely János esztergom-budapesti segédpüspök az újságírókért mondott szentmisén hétfőn a budapesti Egyetemi templomban.

    Székely János az újságírók védőszentje, Szalézi Szent Ferenc genfi püspök ünnepéhez kapcsolódóan tartott szertartáson hangsúlyozta: a katolikus értelmiségnek meg kell próbálnia tanítani akár arról is, hogy a gazdasági élet nehézségei miből fakadnak, és hogyan lehet igazságos társadalmat felépíteni, miközben rá kell mutatni az okokra, célokra.

    A segédpüspök úgy fogalmazott: "döbbenetesen nagy a média hatása, (…) és talán valami mást kellene tennie, mint amit jelenleg tesz". Szentbeszédében emlékeztetett Ferenc pápának a békéért tett felhívására akkor, "amikor Szíriában háborúhoz közeli helyzet volt".

    Székely János kiemelte: a média összeköt, "olyan tér, ahol egymással beszélünk" és "jó esetben közvetít fölfelé is".

    Felidézte a Bibliából azt, amikor Jézus gyógyításával kapcsolatban a farizeusok azt találták ki, hogy ez azért történhetett, mert "lepaktált a gonosz lelkek fejedelmével, Belzebubbal". Mint mondta, ehhez hasonló történik gyakran a médiában is, "a nyilvánvaló igazság pedig nehezen jut érvényre, (…) könnyű mindent besározni, sokkal nehezebb felragyogtatni az igazat".

    Az igazi újságíró mindenekelőtt igazságot, szépet, igazat akar mondani, "így akarja elűzni a sötétséget" – tette hozzá.

    A Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nevében Székely János adta át a szentmise után a Központi Papnevelő Intézet dísztermében. A jelölések alapján a püspökök testülete ebben az évben K. Debreceni Mihálynak, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kárpátaljai tudósítójának adományozta a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat.

    Mohos Gábor, az MKPK titkára az ünnepségen arról szólt, hogy ebben a világban meg kell próbálni felmutatni minél többet mindabból a szépségből, amit Isten az embereknek szán. Ezt nem könnyű megtenni, de ez a nehézség nem új dolog, nem a mai világ sajátossága, Pál apostol idejében is hasonló volt a helyzet, "Isten kegyelme mégis velünk van" – mondta.

    A laudáció szerint K. Debreceni Mihály Ungváron született. Már egyetemi évei alatt tudósította a Duna Televíziót és a Magyar Televíziót, a közszolgálati csatornák számára azóta a kijevi, a bukaresti, a Rio de Janeiró-i és Sao Paoló-i, valamint a nyugati emigrációban élő magyarokról is készített filmet. 2013-ban kétszer is forgatott a Vatikánban: először a pápaválasztás előtt, majd egy cigány zarándokcsoporttal novemberben. A tavalyi brazíliai Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról is tudósított.

    Az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül az MKPK 2001-től minden évben ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért, a nem egyházi sajtóban.

K. Debreceni Mihály váltja az MNO munkatársát (MNO, 2014. január 27.)

A helyét a világ számos részén megálló fiatal médiamunkás, K. Debreceni Mihály részesült idén – az MNO munkatársát váltva – a Szalézi-sajtóösztöndíjban.

Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje ünnepéhez kapcsolódva január 27-én ünnepi szentmisét mutattak be a média munkatársaiért a budapesti Egyetemi-templomban. Ezt követően adta át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Székely János esztergom–budapesti segédpüspök a genfi püspökről elnevezett sajtóösztöndíjat a Központi Papnevelő Intézet dísztermében.

K. Debreceni Mihály

A jelölések alapján a püspökök testülete ebben az évben K. Debreceni Mihálynak, az MTVA kárpátaljai tudósítójának adományozza a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat.

K. Debreceni Mihály 1984. szeptember 23-án született Ungváron. A Csapi Széchenyi István Középiskola befejezése után a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán szerzett diplomát 2005-ben. Már egyetemi évei alatt tudósította a Duna TV-t és a Magyar Televíziót, a közszolgálati csatornák számára azóta a kijevi, a bukaresti, a Rio de Janeiró-i és Sao Paoló-i, valamint a nyugati emigrációban élő magyarokról is készített filmet. 2013-ban kétszer is forgatott a Vatikánban: először a pápaválasztás előtt, majd egy cigány zarándokcsoporttal novemberben. A tavalyi, brazíliai Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról kiküldött tudósítóként készített beszámolókat a köztelevízió és -rádió számára, emellett 25 perces összefoglalót is gyártott az rendezvényről. Munkájának köszönhető az is, hogy a HungaRio magyar katolikus ifjúsági találkozó résztvevői folyamatosan bekapcsolódhattak a világtalálkozó eseményeibe.

A száguldó munkatárs

Az MTVA kárpátaljai tudósítója 2011 óta az MTI Hírcentrum ukrajnai részlegéért felelős vezető szerkesztő. Sokfelé forgatott a nagyvilágban az elmúlt években, Közép-Európa összes országa mellett Oroszországban és Dél-Amerikában is filmezett. Második generációs televíziós szakemberként képes egymaga ellátni egy teljes stáb feladatait: remek operatőr, jól ír, interjúi lényegre törőek, és a leforgatott anyag vágási munkálatait is elvégzi.

Korábbi kitüntetései: 2007-ben a European Reporter’s Cupon Franciaország különdíját nyerte el a legjobb riportfilmért, 2010-ben második helyezést szerzett a legjobb operatőri munkáért a Reporter Reporter’s Cupon, 2013-ban a My Native Land (Ukraine) versenyen kapott elismerést a legjobb portréfilmért.

KMMI Hírlevél V. évfolyam, 6. (141.) szám. 2014. március 30.


*Főkonzulátusi Sajtódíjban részesült K. Debreceni Mihály újságíró, továbbá a Pulzus Rádió és a Karpatszkij Objektív szerkesztősége.

Kárpátaljai filmesek dokumentumfilmet készítenek az ukrajnai forradalomról

Kijev, 2014. április 14., hétfő (MTI) – Dokumentumfilmet készít az MTVA kárpátaljai televíziós tudósítói stábja a tavaly november végén kezdődött, hatalomváltást követelő ukrajnai tömegmegmozdulásokról – tájékoztatta az MTI kijevi tudósítóját K.Debreceni Mihály szerkesztő-újságíró, a film rendezője hétfőn, utolsó forgatási napjukon az ukrán fővárosban.

    Sterr Attila szerkesztővel és Vass Tamás operatőrrel együtt a háromtagú stáb kárpátaljai magyar újságírók szemével láttatja az ukrajnai eseményeket. A stáb az elmúlt négy hónapban folyamatosan figyelemmel kísérte a történéseket Ungváron és Lembergben, jártak Kijeven kívül Kelet-Ukrajnában, Donyeckben is – mondta el a rendező.

    A "Maydan 2.0. – Forradalom Ukrajnában" című 52 perces dokumentumfilm olyan kérdésekre keresi a választ, mint például: kik az ellenfelek, milyen célért és mi ellen küzdenek, véletlen eseménysorozat, vagy előre megírt forgatókönyv követelte-e a rengeteg áldozatot, és mi vezetett ahhoz, hogy sokan önként mentek a biztos halálba Kijev főterén, valamint kiállja-e Ukrajna a megpróbáltatásokat, vagy szétszakad az ország?

    A filmet a tervek szerint május végén mutatják be Budapesten.


Erdély – Megalakult a Külhoni Magyar Televíziósok és Rádiósok Szövetsége

Kolozsvár, 2012. október 8., hétfő (MTI) – Az erdélyi Gyergyószentmiklóson megalakult a külhoni televíziós és rádiós műhelyeket összefogó Külhoni Magyar Televíziósok és Rádiósok Szövetsége.

    Amint az MTI-hez hétfőn eljuttatott rövid közleményből kiderül,
a szövetség célja, hogy összefogja a külhoni televíziós és rádiós
műhelyeket, ezek között szorosabb együttműködést alakítson ki,
egységes érdekképviseletet biztosítson számukra, szakmai
továbbképzőket és találkozókat szervezzen, és felkutassa a közös
pályázati lehetőségeket.
    A szövetség alapítói között erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és
őrvidéki televíziós és rádiós újságírók szerepelnek. A közlemény
szerint a szövetség elnöke Zsigmond Attila gyergyószentmiklósi
televíziós, alelnökei pedig Szabó Attila székelyudvarhelyi és K.
Debreceni Mihály kárpátaljai televíziós szakember
.
    Zsigmond Attila az MTI megkeresésére elmondta, az alapítók
szándéka szerint hamarosan civil szervezetként jegyzik be Romániában
a szövetséget, amelyhez valamennyi külhoni magyar rádiós és
televíziós újságíró csatlakozhat, aki egyetért a szövetség
céljaival. A magyarországi vagy a romániai közszolgálati médiában
dolgozókat, illetve a kereskedelmi rádiók vagy televíziók
szerkesztőségében dolgozó újságírókat is a soraikba várják. Zsigmond
Attila hozzátette, az 1990-es évek közepén már megalakult Dobogókőn
egy hasonló szervezet, de pár év működés után szétesett.
    Zsigmond Attila az érdekérvényesítés és a szakmai találkozók
szervezésének fontosságát külön is hangsúlyozta. Megemlítette, a
szövetség a munkaadókkal szemben is egységesen léphetne fel, de
azoknak a szakmai tanácskozásoknak a megszervezését is vállalhatná,
amelyekre – a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt – egyre
ritkábban vállalkoznak a magyarországi közmédiumok. "Hihetetlen,
hogy mennyi mindent tanulhattunk annak idején a magyar köztelevíziók
által szervezett szakmai találkozókon; ezek azonban (aztán) rendre
elmaradtak" – mondta Zsigmond Attila.


HÁTTÉR

Új tisztségek a KMKSZ-en belül (Kárpátinfo.net, 2014. május 2.)

Közel egy hónnappal ezelőtt történő megválasztása óta Brenzovics László irányításával először tartott gyűlést a Kárpátaljai Magyar Kultúrális Szövetség Választmánya.

Brenzovics László bejelentette, hogy a napokban megkereste a KMKSZ-t a legtöbb közvéleménykutató-intézet szerint legesélyesebb elnökjelöltnek tartott Petro Porosenko stábja, akik azt szeretnék, hogy a Szövetség támogassa jelöltjük kampányát. Válaszként a KMKSZ elnöksége egy szerződéstervezetet dolgozott ki, amelyben feltételként szabta a kárpátaljai magyarság legfontosabb politikai, kulturális és oktatási célok megvalósítását. Az ügyben a napokban várható végleges megállapodás.

A Választmány három új titkár kijelöléséről is döntött: gazdasági-önkormányzati titkárrá választotta Mester Andrást, Mezőgecse polgármesterét, politikai-kommunikációs titkári tisztséggel ruházta fel Darcsi Karolinát.

Szétszakadhat-e Ukrajna? (Mandiner, 2014. március 8.) vélemény, belföld, külföld, Kárpátalja, Darcsi Karolina, Ukrajna, népszavazás, autonómia, Viktor Janukovics, interjú, oligarcha, Oroszország, tatár, Krím-félsziget, korrupció, külhoni magyar.

Ukrajna egy mesterségesen létrehozott állam, nem rendelkezik történelemmel, tradíciókkal. Krím volt az utolsó terület, amit a mai ország területéhez csatoltak. A tatár lakosságot kitelepítették és elsősorban oroszokat telepítettek a helyükre. Ukrajna abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy a nyugati területeken ukrán lakosság él, míg a keleti, illetve déli területeken orosz. Amíg a nyugati területeken élők teljes egészében elutasítják az orosz fennhatóságot, a keleti megyékben élő orosz lakosság egy része nem tartja elképzelhetetlennek, hogy ezek a területek visszacsatlakozzanak Oroszországhoz. És van egy jelentékeny népesség, aki nem utasítja el egyik oldalt sem. A Janukovics elleni tüntetések nem elsősorban arról szólnak, hogy uniósok leszünk-e vagy sem. A kormányzás erőszakossága és a vilniusi szerződéstől való visszatáncolás csak utolsó lökést adtak az eseményeknek. A demonstrációk inkább rendszerellenes tüntetések.

Akikre büszkék lehetünk… Interjú Darcsi Karolinával (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 2013. szeptember 23.)

Szervezés kérdése, hogy az embernek mi fér bele az idejébe, s hogyan tudja összeegyeztetni a dolgait – véli Darcsi Karolina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola munkatársa, aki tanárként igyekszik irányvonalat mutatni diákjainak, s rámutatni saját szerepükre a kárpátaljai magyar közösségi életben, hiszen ők is felelősek a helyi magyarság jövőjéért…

– Bemutatkoznál az olvasóknak? Hogyan telt a gyermekkorod, középiskolai tanulmányaid?

– Darcsi Karolina vagyok, 1980. február 10-én születtem a munkácsi járási Dercenben, magyar református családban. Ott töltöttem gyermekkoromat, illetve középiskolai tanulmányaimat is ott végeztem. Az aktív és jól teljesítő tanulók közé tartoztam, többnyire igyekeztem megfelelni a tanáraim és szüleim elvárásainak. A középiskolában leginkább a humán tárgyakat kedveltem, azokban jól teljesítettem, több alkalommal vettem részt és értem el helyezést különböző tanulmányi versenyeken. Sok mindenben kipróbáltam magam iskolai éveim alatt: jártam balettre, zongorára, tagja voltam az amatőr színjátszó csoportnak, az iskolakórusnak, nyolc évig néptáncoltam a Derceni Gyöngyösbokréta Népi Együttesben és részt vettem az iskolai diáktanács munkájában is. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen környezetben nőhettem fel, sokat köszönhetek szüleimnek és egykori tanáraimnak, akik fontos értékeket és ismereteket adtak át és bíztattak továbbtanulási szándékomban is.

– Hogyan jött az ötlet, hogy a főiskolát választod tanulmányaid helyszínéül?

– A középiskola utolsó évében nagy kérdés volt, hogy hová menjek továbbtanulni. A történelem és a politológia szak érdekelt leginkább és mindenképp anyanyelvemen akartam folyatni tanulmányaimat. A felvételizést életem egyik megmérettetésének vettem, így fontos volt számomra, hogy saját tudásom alapján kerüljek be egy felsőoktatási intézménybe. Az anyaországban történő továbbtanulás lehetőségét szüleim kevésbé támogatták és engem is minden ide kötött. Bár kitűnő eredménnyel végeztem el a középiskolát sem az orosz sem az ukrán nyelvtudásomat nem éreztem elegendőnek ahhoz, hogy ukrán felsőoktatási intézménybe menjek, nem beszélve arról, hogy ez anyagi terheket rótt volna szüleimre is. Ekkor láttam meg az egyik helyi lapban, az akkor Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven induló intézmény felvételi hirdetményét. A főiskoláról már korábban is hallottam és a családom is támogatta az ötletet, hogy adjam be felvételi kérelmemet. A meghirdetett szakok közül a történelem-földrajz párosítás volt a legszimpatikusabb számomra, így arra jelentkeztem. A felkészítő tanáraimnak köszönhetően a vizsgákon sikeresen teljesítettem és felvételt nyertem az intézménybe.

– Hogyan teltek a főiskolás évek?

– Nagyon sok kellemes emlékem kapcsolódik a főiskolás éveimhez és örülök neki, hogy ennek az intézménynek lehettem a diákja. Kis létszámunk miatt családias volt a környezet, ahol mindenki ismerte a másikat. Nagyszerű tanáraink voltak, akik igyekeztek tudásukat átadni nekünk, a tanulásban segítettük egymást, mert tudtuk, hogy rajtunk diákokon és a teljesítményünkön is múlik, hogy megkapjuk-e tanulmányaink végeztével az államilag akkreditált diplomát. A főiskolás éveim alatt igyekeztem kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket az intézmény nyújtott, így részt vehettem különböző tudományos konferenciákon és terepmunkásként bekapcsolódhattam a LIMES Társadalomkutató Intézet kutatásaiba is. A tanulás mellett igyekeztünk a diákéletet is megszervezni. Főiskolai tanulmányaim alatt az intézmény hallgatói önkormányzatának (HÖK) alelnöke voltam, majd diáktársaimmal kezdeményeztük és megalakítottuk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetét (KMKSZ ISZ), melynek 2005-ig az általános alelnöki posztját töltöttem be.

– Mi történt a főiskola után?

– Életem egy nagyon mozgalmas és aktív időszaka kezdődött el a főiskola befejezését követően. 2002-ben szereztem „Specialist" minősítésű diplomát a főiskolán. Szakdolgozatomban a rendszerváltás időszakában zajlott magyar autonómiatörekvésekkel foglalkoztam. Az akkori tanszékvezető, dr. Soós Kálmán néhai rektorunk és a témavezetőm, dr. Brenzovics László is arra ösztönzött, hogy folytassam tanulmányaimat és kutatásaimat a témában. Még ebben az évben felvételt nyertem egyrészt a Budapesti Corvinus Egyetem és a Századvég Politikai Iskola másoddiplomás képzésére közpolitika szakirányon, ahol 2005-ben sikeresen Master szintű diplomát szereztem, másrészt a Pécsi Tudományegyetemen politológia szakán is megkezdhettem tanulmányaimat, ahol 2003-ban átkerültem az intézmény doktori iskolájához és a doktori képzés lezárása után 2006-ban sikeres szigorlatozás után megszereztem az abszolutóriumot.

– Eközben a főiskola kötelékéből sem szakadtál el…

– Tanulmányaimat egyszerre két tanintézményben kezdtem el, megfelelő ösztöndíjat viszont nem sikerült hozzá szereznem. Sokat könnyített a helyzetemen, hogy mindkét egyetemen tandíjmentességet kaptam, illetve próbáltam megpályázni különböző fiatal kutatói és nemzetközi ösztöndíjakat is, de a tanulás mellett munkát kellett vállalnom. A főiskolát nagyon szerettem és nehezen szakadtam el tőle, volt évfolyamtársaim közül ekkor már néhányan tanársegédként dolgoztak az intézménynél, ők is arra bíztattak, hogy próbáljam meg én is. Ekkor adtam be a kérvényemet az intézménybe, ahol szívesen fogadtak és szeptembertől már gyakorlati órákat vezethettem politológiából tanársegédként. Rengeteg utazással és ingázással telt ez az időszak, ami alapos szervezést igényelt: a hét első felében többnyire Budapesten tanultam, csütörtök-pénteken Beregszászban tanítottam és kéthetente Pécsre utaztam, emellett az ifjúsági szervezet ügyeit is szerveztük.

Magyarországi tanulmányaim befejezése után a főiskola főállású munkatársa lettem, azóta is itt dolgozom, a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék oktatója vagyok és 2004-től a Lehoczky Tivadar Intézetben kutatóként tevékenykedem.

– Soha nem gondolkodtál el azon, hogy az anyaországban próbálsz meg érvényesülni?

– Eddig életem során számos alkalommal felmerült az anyaországban való boldogulás és az áttelepülés kérdése. Az első ilyen még iskolás éveim alatt történt. A rendszerváltással elkezdett rohamosan leépülni az oktatás színvonala, így a tehetségesebb diákokat a tehetősebb szülők többnyire kivették a helyi iskolákból és anyaországi intézményekbe adták be jelentkezésüket. Az általános iskola befejezése után a barátnőim jelentős része magyarországi gimnáziumokba folytatta tovább tanulmányait, én viszont maradtam. Természetesen én is szerettem volna magyarországi gimnáziumba menni, de szüleim nem támogatták az ötletet, mikor csalódottan megkérdeztem, hogy én miért nem mehetek, válaszul egy elgondolkodtató kérdést kaptam: „Ha mindenki elmegy, akkor ki marad itt?!" Kamaszként bármennyire gondolkodtam rajta, nem értettem teljesen a választ, de később rájöttem, hogy édesapám, akire példaképemként tekintek, arra próbált nevelni és tanítani, hogy az ember felelős saját közösségéért, így cselekedeteink során arra kell törekednünk, hogy a közösség tevékeny és építő tagjai legyünk és elősegítsük annak megmaradását. Ezt próbálom a diákjaimnak is átadni. Úgy gondolom helyesen döntöttem, amikor az itthon maradást és a szülőföldemen való boldogulást választottam. Hiszek abban, hogy nem véletlen, hogy ide születtem és itt van tennivalóm.

Az elmúlt évek során számos olyan dologba bekapcsolódtam, amelyről úgy vélem, hogy a helyi magyar közösség építését szolgálta. A 2006-2010-es ciklusban, magyar párt (KMKSZ-UMP) frakciójának tagjaként önkormányzati képviselő voltam a Beregszászi Városi Tanácsban. Alapító tagja és első elnöke voltam a II. RFKMF Öregdiák Szövetségének, jelenleg alelnökként tevékenykedem a szövetségben. Az idei évtől a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet presbitere is vagyok.

– Mennyire vágnak egybe az intézetben folytatott kutatásaid a doktori értekezésed témájával?

– A disszertációmban a kárpátaljai magyarok politikai helyzetének alakulásával foglalkozom a független Ukrajna létrejöttétől napjainkig. A témakör beleillik intézetünk profiljába, számos kutatásunk kapcsolódott a témához, legutóbb például kérdőíves módszerrel vizsgáltuk a kárpátaljai magyarság pártreferenciáit és választói magatartását, de itt lehet megemlíteni az idei év júniusban megrendezett nemzetközi konferenciánkat, mely a Kisebbségi magyar politizálás és érdekképviselet a rendszerváltás óta címet viselte.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Hosszú távon nincsenek különösebb terveim. Jelenleg első sorban a disszertációm megvédésre koncentrálok, illetve folyamatban van a Magyarországon szerzett diplomám Ukrajnában történő honosítása is, ami ahhoz szükséges, hogy a jövőben is folytatni tudjam azt, amivel eddig is foglalkoztam.

– Mit köszönhetsz a beregszászi főiskolának?

– Hálával tartozom az intézménynek és egykori tanáraimnak, hogy munkájuk és erőfeszítéseik révén lehetőséget teremtettek arra, hogy szülőföldemen anyanyelvemen folytassam tanulmányaimat, hogy a diplomám mellé megfelelő szaktudást is adtak, amivel megálltam helyem az anyaországi felsőoktatási intézményekben és az életben is. A főiskolának köszönhetem a feledhetetlen diákéveket, a barátaimat, a munkahelyemet és számos olyan egyéb lehetőséget, ami nagyban meghatározta és jelenleg is meghatározza életemet.

Pallagi Marianna

Reklámok
Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Trackbacks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: