Választás 2014: Innen minden demokratának mennie kell (Lovas Zoltán)

Hírvita – 2014.04.07: A műsor vendége G. Fodor Gábor és Lovas Zoltán (ATV.hu webhely), sajnos YouTube csatornájukra nem tették ki

imageAddig is—igazi demokrata módjára—Lovas Zoltán mindenkit trágár módon lekezel, aki nem úgy gondolkozik, mint ő és hívőinek kiscsoportos köre. Egy aktuális példa:

Zoltán Lovas · 2 hours ago (<— katt oda)

korunk hőse:
a nemzeti köcsög
[a lenti kép az ő beszúrása]

image

Saját beszúrásom: Schiffer: az ellenzék azokkal a problémákkal foglalkozzon, amelyek a választási kudarchoz vezettek (ATVzrt YouTube csatorna, 2013. április 9.)

Schiffer András azt mondta a Szabadság-téri „Megszállás emlékmű” ma megkezdett építése miatt kirobbant tiltakozásáról, hogy „az ellenzék jobban tenné, hogyha azokkal a problémákkal foglalkozna, amelyek a választási kudarchoz vezettek, ezért nem nyilvánítok véleményt – tette hozzá. Azt azonban megjegyezte, hogy a koncepció, az eljárás szerinte is elítélendő, azonban ahogy fogalmazott „ez egy túlméretezett hisztéria.”

Beszúrásom vége

Mire Lovas Zoltán csacsenolóinak lelkes csapata így reagált Lovas igen velős, “nemzeti köcsög” megállapítására:

Ibolya Görög Tegnap este nagyon kiakasztotta Kálmán Olgát. Szerintem olyan fáradt, hogy alig várja, hogy lefeküdjön. Orbánnak. VAgy Vonának. Mindegy.
2 hours ago · Like · 10

Perjési László KÁLMÁN MEG ŐT. ÉRVELNI NEM TUDOTT, UGYANAZT A KÉT MONDATOT ISMÉTELTE EL ÖTSZÖR, AZOK TARTALMA PEDIG MINŐSÍTHETETLEN VOLT. HÁLA AZ 5 %-NAK, MÉG SOKÁIG ÉLVEZHETJÜK KÜLÖNÁLLÁSA MEGNYILVÁNULÁSAIT.
2 hours ago · Like · 2

Mariann Starkné Klobusiczky Mari tömény undor. Szegény nagyapja forog a sírjában. 2 hours ago · Like · 4

István Lucskovics Egy piros krumpliorr és itt a bohóc.
about an hour ago · Like · 4

Sárosi Éva Én szégyelltem magam:-(
about an hour ago · Like · 6

György Csepeli Kár vele foglalkozni. Non-person, mondaná Gofman
about an hour ago · Like · 6

Zoltán Lovas nemzeti köcsög, ennyit érdemel
about an hour ago · Like · 3

Hollai Iván …ez a csávó szarból van, a szar nem gondolkodik, nem érvel, csak büdös!
about an hour ago · Like · 4

Pál Góré Horváth EZ EGY IGAZI FASZKALAP AHELYETT HOGY A BEJUTÁS ÖRÖMÉBE (amit a fityesznek köszönhet!) ODA ÁLLNA AZ EMBEREK ELÉ NEKI MEGY !! EGY IGAZI ZÖLD KÖCSÖG !! ÉN EGY HÉTTEL A VÁLASZTÁS ELŐTT MEG MONDTAM ? HOGY A FIDESZ FÉLELMÉBEN HOGY ELVESZTI A KÉTHARMADÁT BERÁNTJA MAGA MELLÉ AZ IMP-t !!! ÉRDEMES VOLT !!
19 minutes ago

Varhegyi Andrea Nem bírom ezt az embert, unszimpi!!ű
a few seconds ago

Csak ketten voltak különvéleményen (meg is kapták):

Nagyistván Nagyistván (Csak halkan mondom: Méltatlan dolog a trágár sértegetés… De semmiképp sem az intellektuális fölény megnyilvánulása…)
about an hour ago · Like · 2 [ Ibolya Görög, Babyca Erzsébet Szőnyegi ]

Hortobágyi Zoltán Szegény Schiffer most aztán megkapja. Én egyetlen hangot nem hallottam tőle arról, hogy egyetért az emlékművel. Azt igen, hogy a választási vereség után talán nem az a legfontosabb cselekvési tér, hogy kétszázan kordot bontanak. Százezrekre hivatkozva. Lehet ilyet csinálni és lehet hivatkozni, de fölhatalmazást is illene szerezni. A többiektől. Ha már a nevükben történik minden. Schiffer csupán azt mondta, hogy a baloldali vereséggel kéne most erősen foglalkozni. Persze, nem kell rá hallgatni. Le kell köcsögözni, mert elmondta a véleményét. Akkor mindenki köcsög: György Csepeli, Zoltán Lovas és így tovább? Miért muszáj félrehallani? Na, jöhet a köcsögözésem.
about an hour ago

Zoltán Lovas Kedves Hortobágyi Zoltán. A dolgok néha bonyolultak. DE annyira nem, hogy ne lehetne egyidejűleg 2 dologról is beszélni. Lehet tehát beszélni a baloldali bajokról. És egyidejűleg arról is, hogy fasizálódik az ország. No már most utóbbi kapcsán aki tiltakozik, az nem hisztizik, hanem igaz magyar hazafi. Aki ezt nem érti, mint TE is, az nem köcsög, hanem félrevezetett ember. A köcsög az az, aki pld téged is félrevezet. Na ez a sch. Érted remélem. Ha nem, bővebben is elmagyarázom. Bár nem szívesen tenném, nem kenyerem idősebb és általam nagyra tartott kollégák nyíltszíni megalázása.
about an hour ago · Like · 5

Erdész Kata És mitől nemzeti?
about an hour ago · Like · 1

Zoltán Lovas attól nemzeti, hogy a köcsögködés az un nemzeti irányvonal érdekeinek megfelelő érvelést, politikai viselkedést jelent. S ez nem egyszeri kisiklás.
about an hour ago · Like · 6

Hollai Iván …ez a csávó szarból van, a szar nem gondolkodik, nem érvel, csak büdös!
about an hour ago · Like · 4

Hortobágyi Zoltán Nem tartozom a holokauszt tagadók közé, rosszul vagyok tőlük. Azt nem értem, hogy Zoltán Lovas miért alázna meg egy vitában, csak mert nem éppen ugyanazt gondoljuk valamiről. Örülök Zoli, hogy te a helyes úton jársz, és én meg félre vagyok vezetve. Ugyan ez nem így van, de ettől még holnap is fölkel a nap. Vannak, akik úgy gondolják, hogy fasizálódik az ország. Szerintem nem. Vannak olyanok, akik fasiszta eszméket hirdetnek, de szerencsére nem jutnak nyilvánossághoz, az internetet leszámítva. (Az is elég baj.) Van néhány eszement, akinek Hitler az eszményképe. A világban még több. Baj. Ha nyilvánosan teszi, seggbe rúgják itthon. Viszolygok ezektől az emberektől, az én általam becsült, tisztelt szépszámú ember között egy sincs ilyen és nem is lesz. Én úgy gondolom, hogy most néhányan belerúgnak Schifferbe, nem éppen elegáns módon, mert erre fölhatalmazva érzik magukat. De akár el is fogadhatták volna, hogy ugyan megvan a véleménye az emlékműről (és szövegkörnyezetben érezhetően rosszalló volt a hangsúly), de fontosabbnak tart néhány dolgot a kordonbontásnál. Sajnálom, hogy ilyen durva lett ez az egész.
54 minutes ago

Zoltán Lovas lesz ez durvább is. sch a lehisztizéssel kvázi kikezdte azokat kik ez ellen a jelképes szemét ellen tiltakoznak. Ezzel kvázi kiállt azok mellett akik elkövetni készülnek. Ha nem érted hogy mindez hová tart, s ha nem látod a fasizálódás jegyeit, nos az számomra furcsállandó dolog., De lelked rajta.
52 minutes ago · Like · 1

Hollai Iván hortobágyi zoli, kedvellek is, tisztellek is, de te most – úgy néz ki – egy faszt védesz!
50 minutes ago · Like · 1

Hortobágyi Zoltán Nincs személyes érintettségem Zoli, ha erre gondolsz, de érző ember vagyok, akit mélyen érintett egész életem során, ami történt egykoron. Gyűlölöm. Talán több megértés nem ártana.
49 minutes ago

Zoltán Lovas Megértés? Mi iránt?
46 minutes ago

Hortobágyi Zoltán A holokauszt másnapja
[hogy értsük: A Szolnoki Hírportál vezércikke 2013. január 28-án Hortobágy Zoltán tollából]

Megrázó, döbbenetes szavak hangzottak el tegnap egész Európában. Egy napra merő megemlékezés lett a fél világ, sok politikus állt a kamerák elé, hogy könnyeivel küszködve akár, de újra és újra elmondja: nem, ez többé nem fordulhat elő. Azt mondták: nem történhet meg, hogy ezen a világon valakiket még egyszer vallásuk, fajuk, nemzeti hovatartozásuk miatt üldözhessenek, nem, nem történhet meg.

És bár az Auschwitz – Birkenau koncentrációs tábor fölszabadítása (1945. január 27-e) lett a nemzetközi megemlékezés, de még inkább a kegyelet napja, jó tudnunk, hogy a haláltáborok már jóval korábban a náci világrend részei voltak, mint azt valaha is gondolnánk. Mire Németország lerohanta Lengyelországot, hogy az ottani zsidóságon is megmutassa, mit is ért a nürnbergi törvényeken úgy általában, miként is gondolja Hitler az árja (legelsőbben is a német) élettér megvalósulását, már álltak táborok. Ezek a törvények már 1935-ben megfosztották a német zsidóságot állampolgári jogaiktól, ahonnan már csak néhány lépés választotta el a világot – a részvétlen világot – a faji kényszermunkától és a még annál szörnyűbbtől, a koncentrációs táboroktól, ahol millió szám pusztították embertársaikat magukat embernek valló szörnyetegek. Éhen veszejtették, gázkamrába kényszerítették, elégették mindazokat, akik az elmebeteg szobafestő szerint nem voltak erre a világra valók. Kisebb-nagyobb gyerekek, lányok és asszonyok, fiúk és férfiak milliói embertelen körülmények között élték meg utolsó napjaikat, mindenkitől elhagyatva. Tegnap megrendítő és szívszorító szép szavak hangzottak el Európa számos pontján, szerte a világban. Egy szétszóratott nép, egy megalázott és megroppantott nép tragédiáját, kálváriáját idézték a szónokok fogadkozván: soha többé.

Ma csak egy hétköznapi január 28-a van, egy nagyon átlagos hétfő, a holokauszt megemlékezések másnapja. Megtettük, amit illett? Elmúlt? Már tényleg a tegnap az a bizonyos emléknap? Egy éven át nyugton ülhetünk meleg szobáinkban, a hűs tengerpartokra készülvén, vadászatot-horgászatot előkészítendő, munkahelyi előmenetelen gondolkodva, politikai sikereket, mindennapi túlélést tervezve sorolódnak a hétköznapok háromszázhatvanötször egymás után? Aztán majd megint itt lesz egy újabb január huszonhetedike? És megint emlékezünk és tragédiákat sorolunk? Jut-e elég figyelem a hétköznapok intő jeleire, az olykor masírozó új keretlegényekre, a csöndben és mosolyogva, amúgy társasági jópofán zsidózókra, cigányozókra? Figyelünk-e eléggé azokra, akik nem átallják kimondani, hogy nem volt Birkenau és Auschwitz és Chelmno és Jasenovac és Treblinka és…Jut-e eszünkbe, hogy a nürnbergi törvények 1935 nyárutóján születtek? Még szépen sütött a nap, már túl voltak az aratáson szerte Európában, szüretre készülődtek a borvidékeken, nagyokat sétáltak az emberek a sárguló lombok alatt, szerelmek születtek. Köztük a későbbi transzport-parancsnokok, kápók, élő embereken kísérletező orvosok, keretlegények, higgadt gyilkosok. Van-e bennünk elég figyelem, hogy tegyünk valamit, ha újra elharapózna a túlzott sörözés otrombaságából szárba szökő embertelenség? Van-e elég erőnk és ha van használjuk-e a csöndben szervezkedő csőcselék ellen? Valóban megteszünk mindent a holokauszt sok-sok másnapján, hogy valóban soha többé? Hogy még véletlenül sem..? Hogy még szóban sem…?

Itt élünk Európa szívében és azt olvasom, hogy reménytelenül hadakozni kell kétnyelvű utcanév táblák miatt, hogy pénzbírság sújtja – egyelőre – azt, aki kényszerű hazájában az anyaország állampolgárságát is választja, hogy agyba-főbe verik a magyarul megszólalót a határ túl oldalán, csak mert magyar „fajta”. Ó, hiszen csupán szórványos esetek ezek…De mindenkinek csak egy élete van, azt az egyet szeretné békében, megbecsülésben, tisztességesen, élhetően megélni zsidóként, cigányként, magyarként. Kinek mi jutott. . Megteheti?

És ez csak itt történik, a szenvtelen Európa szívében, amelyik csak hallgat, ha efféle panaszt hall. A világ pedig naponta megéli az új és új holokausztokat. A második világháború óta jóval többen pusztultak éhen új és új menekülttáborokban, a helyi háborúkban és faji megkülönböztetés miatt, mint egykoron a holokauszt szörnyűségeiben. Ugyanolyan embertelen módon. Róluk kevesebbet beszél a világ. Pedig amíg éltek, nekik is csak az az egy életük volt. Ők ennek a szép, új világnak az áldozatai, nevezzük soának, holokausztnak vagy churbennek mindazt, ami történik. Mintha úgy tennénk: ez nem az én dolgom, ez nem velem történik. Ahogy akkor, nem is olyan régen.

Csakhogy a holokauszt velünk történt és ma is velünk történik. Felelősek vagyunk érte. Valóban másnap volna…?
43 minutes ago

Zoltán Lovas Zoli… ezek nemes szavak, akárki is mondta őket. Jelenleg azonban éppen egy olyan tettről (kriptonáci emlékmű megépítése) van szó, ami éppen a fenti a fenti szavak értelmében az ami. Illetve egy olyan megnyilatkozásról, amit egy ma élő magyar politikus tett, s ami a náci emlékmű ellen tiltakozókat kezdi ki. Mit nem értesz?
42 minutes ago · Like · 2

Hortobágyi Zoltán Kinek kinek megvan az oka, hogy ne értse a másikat? Vagy mi az ördög van? Én ugyanazt láttam, amit ti, de nem ugyanazt hallottam ki belőle. Ezért se köcsög, se hülye nem vagyok. Ti sem. Schiffer sem.
37 minutes ago

Zoltán Lovas Zoli, nehéz nem ugyanazt kiolvasni a jelekből
30 minutes ago · Like · 1

Tamás Deli Az a baj, hogy ő nem ért semmit, azt sem tudja merre áll arccal.
30 minutes ago

Hortobágyi Zoltán Zoli, meg a többiek! Próbálkoztam. Nem találkoztunk. Mondom, ettől még fölkel a nap. Ez, itt, nekem durva. Nagyon.
27 minutes ago

Zoltán Lovas nekem is durva… nagyon… csak éppen a konkrét ügyben lehet tudni hogy mi volt elébb, a tyúk vagy a tojás…
26 minutes ago

Nemes Ivan Minden dolog, ami az akkori áldozatok bőrére megy egyértelmű megítélés alá esik. Ez a szobornak nevezett tárgy is a legjóindulatúbb értelmezés szerint is meghamisítása a velük történteknek, rosszabb verzió szerint nácisodás.

Schiffer kapott egy kérdést, ami magáról a szoborállításról szólt, annyi politikai tartalom volt a kérdésben, hogy szembesítette Orbán saját ígéretével.

Erre ő Orbánról némileg rosszallással beszélt, hogy nem kellett volna ezt ilyen erővel megoldani, a tiltakozókat pedig hisztisnek nevezte, mindezt azzal próbálva legalizálni, hogy ő is leszármazott.

Ezek a lecsupaszított tények, és Kálmán Olga ez ügyben nem tágított, hanem valóban belenyomta S. úr orrát a saját szövegébe.

A hiszti és az áldozat nyilván csak a tettes oldalán értelmezve létezhet egy mondatban. Ennyi.

Ez tehát S. úr morális minősége. Az a mondata, ami úgy kezdődik, hogy na akkor fussunk neki megint, az pedig a karakterét mutatja elég beszédesen.
13 minutes ago 

Ibolya Görög Elképesztő interjú volt. Schiffer majd szétrobbant és – ahogy a következő interjút kezdte Kálmán Olga – kirohant a stúdióból. Hiszti, önimádat és elemi, forró gyűlölet.
12 minutes ago · Like · 1

Tamás Deli Az ember elveszti a karakterét, ha volt neki.
9 minutes ago · Like · 2

Veres Dávid "Hiszti"-mondta. Zakkant-mondom én.
3 minutes ago

Nagyistván Nagyistván Schiffer hisztije is pont ugyanarról árulkodik, mint a sértegetése: Frusztráció amiatt, hogy képtelen megvédenie az igazát. Egyetértek abban, hogy a mindenkitől-mindenáron való "elvi" távolságtartása valójában kiszámított cinizmus, hogy akkor van a legnagyobb bajban, akkor válik leginkább frusztrálttá, amikor konkrét ügyekben fordul szembe a baloldallal. De, de, de… Néha szégyellem magam, na…
3 minutes ago 

Emese Tréfás Én is láttam az interjút. Olgából végül mégis kijött az újságírói vénája, és rábízta a nézőre, hogy döntse el, hogy mit lát. Egyébként szerintem nem kéne személyeskedni egy interjú során. Ha Olgával partner lett volna Schiffer a szermélyeskedésben, visszakérdezhetett volna Olga lelkiállapotára is, de szerencsére nem tette.
3 minutes ago

ATV és Schiffer prompt utóélet:
Az LMP 5 mandátummal a patkóban (ATVzrt YouTube csatorna, 2013. április 9.)

Az ATV Start vendége Schiffer András társelnök, LMP.


Háttér

Lovas Zoltán (Hübners Who is Who, vélhetően 2003-as állapot)

F.: szerkesztő, sajtó és PR szakember C.: Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ET.: független politikai elemző, tanácsadó SzH.: Budapest, 1954.júl.22. IV.: 1968-72 Kilián György Gimn., 1980-84 Külkeresk. Főisk. SzE.: 1974-76 Zrínyi Nyomda, kéziszedő, tördelő, 1976-79 Magyar Hirdető, nyomdai előadó, 1980-81 Budavox Rt., külkeresk. propaganda előadó, 1988 Telihold, külső munkatárs, 1986-88 Világgazdaság, újságíró, 1987-88 Danubius Rádió, külső munkatárs, MTI, EconoNews, külső munkatárs, 1989 Magyar Hírlap, munkatárs, főmunkatárs, 1989-91 rovatvez., főmunkatárs, 2000-től munkatárs [vélhetően 2004-ig], 1989-90 Magyar Narancs, alapító, szerkesztő, 1990-92 Fekete Doboz, szerk., 1989-90 Fidesz, orsz. sajtófőnök, 1991 Amarodrosz, alapító szerk., 1990-91 Napi gazdaság, főmunkatárs, rovatvez., 1993-96 Napkelte, MTV, szerk., 1993 Griff, főmunkatárs, 1997-99 MTV, Aktuális, szerk., 2000-től MGYOSZ, kommunikációs tanácsadó és ig. P.: Jöttem, láttam, győztek c. könyv 1990, Őcsény, Göd c. könyv 1997, Der Spiegel c. szaklap, 2001-től Magyar Gyáripar c. szaklap, felelős szerk., 2003-tól www.mgyosz.hu, felelős szerk. [2004 decemberéig] KI.: KISZ KB Dícsérő Oklevél, Kiváló Ifjú Külkereskedő TA.: 1993-94 Nyilvánosság Club, ügyvivő, 1975-87 MSZMP tag HO.: olvasás, írás, tv nézés ■

Zuschlag kitálalt (ATVzrt YouTube channel, 2014. március 9.)

A műsorvezető Havas Henrik.

Hornnal a rendszerváltás idején személyes (2013. június 19.)

Hornnal a rendszerváltás idején személyes ismeretség nélkül is esküdt ellenségek voltunk. Kevéssel utána, 1990-ben megírtam az illegális devizaszámláit az NSZK-ban. Akkor ismerkedtünk össze személyesen is. Ha lehet fagyos ismerkedés, akkor ez az volt. S utána megindult egyfajta lassú olvadás. Ami 95-ben, a Bokros csomag után átcsapott szinte barátságba. Horn akkor mérhetetlenül magányos volt. Kevés embertől kapott a csomag idején igazi, emberi szót és támogatást. Talán közéjük tartozhattam. Évekig egészen közelről figyelhettem mint újságíró, szerkesztő és néha alkalmi riporter Horn Gyulát. Láttam a kisszerűségét. Láttam az agresszivitását. Láttam a remegő kezét és a láncdohányosságát. Láttam ahogyan kínlódik a pártjával, kínlódik a koalíciós partnerrel, kínlódik saját magával, a múltjával, a személyiségével, a hiányos tudásával. És láttam, hogy mindezek ellenére miként képes megragadni a lehetőséget, kihozni a lehető legjobbat, kompromisszumot kötni, ha kell lezsernek lenni, ha kell ravasznak. Rajta keresztül sokat értettem meg a kádárizmusból. Rajta keresztül sokat megértettem az akkor már évek óta halott apámból. Nem szerettem meg, nem tiszteltem, nem féltem tőle. Elfogadtam olyannak, amilyen. S (Antall Józsefhez hasonlatosan) a miniszterelnöksége óta eltelt másfél évtized alatt mindinkább komolyan veendőnek és értékesnek kellett érezzem visszatekintve azt a 94-98 közötti 4 évet. Sajnáltam amikor bezáratott hosszú évekre oda, ahol azután meghalt. Méltatlan vég volt. Ha aktív maradhatott volna talán nem siklanak ki a dolgaink ily végzetesen.

Horn hiánya nem ma kezdődik. 15 éve, és különösen az elmúlt kritikus 7 évben rendkívülien nagy volt. Akik utána jöttek az MSZP élén, s ami utána az országgal történt, szinte kéz- a kézben vezettek el oda ahol ma tartunk.

Ondreák József Teljes mértékben egyetértek veled Zoltán, a tragédia az, hogy a rendszerváltozástól számítva eltelt 23 év, és többes számban mondhatom, ilyen kilátástalan helyzetben, mint napjainkban vagyunk soha nem voltunk. És nem látjuk az alagút végét, illetve látjuk, de csak a nagy sötétséget.

Zoltán Lovas van alagút. S ha van vége is lesz. Így. vagy úgy. Az nem mindegy hogy milyen hosszú lewsz, és hogy a rommező, amibe kifut majd a vonatunk mennyire lesz nagy.

Farkas József Hozzászoktunk a kritikátlan nekrológokhoz… Az emberhez azért ez, Zoli, amit te írtál, jobban illő. Hányszor és hányszor használtam én is a kicsit lekicsinylő "a mi Gyulánk" fordulatot! Pedig… Nehéz helyzetekben tisztességgel helyt állt. Visszagondolva arra a négy évre, amikor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt, azok az évek inkább alajai lehettek volna egy modern, európai Magyarországnak. Nyugodjon békében!

Fázmán Józsi Az Mszp eros baloldali part, Horn Gyula az egyik szuloje. Nemcsak multja, hanem jovoje is van. 1994-ig tobbszor elofordult, hogy lekoptek, inzultaltak a hajtokan viselt szegfus jelveny miatt…tuleltem, ez ad erot most is.

Zoltán Lovas a Horn-féle MSZP és a mai MSZP két külön dolog. Sajnos.

Fázmán Józsi Ez igy igaz, ezert nem vagyok a jelenleginek tagja.

Egy 2013 júniusi, a nagy dunai árvíz idején íródott, teljesen más természetű Facebook bejegyzése:image

Az ellenzéki megegyezésről Lovas Zoltán újságíró (‘Bolgár György interjúi a Galamusban – 2013. április 5.’)

Bolgár György: – A hallgatók jobban ismerhettek téged a rendszerváltás környékén, mint mostanában. Miért?

Lovas Zoltán:Körülbelül 2000 körül én visszahúzódtam a sajtónyilvánosságból, az azóta eltelt időszakban tanácsot adtam és elemeztem. Úgy gondoltam, hogy nincs rám szükség, illetve hogy hasznosabban tudom kamatoztatni így a tudásomat. Egy olyan másfél-két éve beláttam, hogy ez hiba volt, és most egy kicsit megint aktivizáltam magam.

– De nem egy tipikus újságírói műfajjal, legalábbis a legutóbbi napokban, mert nyílt levelet írtál Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének, mégpedig abból az alkalomból, hogy te meg láttál egy levelet Mesterházy Attilától a párttagoknak. Mi volt a bajod vele?

– Én úgy gondolom, hogy a levél, amit a pártelnök úr írt a pártja tagságának, nem volt adekvát a helyzettel. Eszerint golyózáporban áll az MSZP és a gaz Fidesz most ki akarja csinálni, és le akarja szalámizni a politikusait és egyebek. Ez egyfelől persze biztos igaz, de nem gondolom, hogy ebben valami lökésszerű változás lett volna az elmúlt időszakhoz képest, tehát erre fogni  a problémákat, vagy azt érzékeltetni, hogy a demokratikus oldal vagy az MSZP problémái erre vezethetőek vissza, szerintem egy súlyos tévedés.

– Azt írod ebben a nyílt levélben – ha valaki kíváncsi rá, akkor a galamus.hu hír- és véleményportálon megtalálhatja –, hogy az MSZP jelenlegi gyengélkedésének oka nem a gaz ellenség, hanem lényegében a párt maga. De tudjuk, hogy azért a gaz ellenség sok mindent megtesz az MSZP gyengítésére. Ezt gondolom, magától értetődőnek is vehetjük, és a hallgatók is így gondolják, de miért gondolod, hogy nem az a lényeg, ezt akár természetesnek is felfoghatjuk? Miért arra hívod föl a figyelmet, hogy a párt maga nem teszi meg azt, amit kell, vagy rosszul teszi?

– Én nem a pártról beszéltem, őszintén megmondom, hogy nekem egyik párt sem ingem, sem nadrágom. Én arról beszéltem, hogy a demokratikus ellenzék, és azon belül persze nyilván itt az MSZP-ről van szó, azt nem látja talán, hogy ami néhány hónappal ezelőtt elégséges és ígéretes volt, és célravezetőnek tűnt, az ma már nem elég. Ennek az az oka, hogy ahogy fokozódik a helyzet, mélyül a válság, ahogy az emberek egyre rosszabbul élnek, hullnak szét az egzisztenciák százezrei, azok a típusú megoldások és válaszok, amelyeket korábban a demokratikus ellenzéki oldal erői kínáltak, már nem elégségesek. Ez volt ugye az egyik tétel, amiről beszéltem.

– Akkor egy picit maradjunk is ennél, mert aztán jön a személyi kérdés, de azért a megfelelő válasz nem könnyű. Az MSZP-é is meg a többi demokratikus párté is más-más hangsúlyokkal talán, de mégis az volt a jelenlegi helyzetre, hogy Orbán Viktor szétverte a jogállamot, helyre kell állítani. Ez ma is így van, lehet hogy nem nagyon érdekli már a széthullóban lévő társadalmat, de hogy ezt meg kell tenni, az biztos. A másik pedig, hogy éppen azért, mert romlik a gazdasági, egzisztenciális, anyagi helyzet, nő a bizonytalanság, vissza kell állítani valamiféle gazdasági-társadalmi kiszámíthatóságot, biztonságot. Lehet ennél újabbat, többet mondani a mai, kétségtelenül romló helyzetben?

– Én úgy gondolom, hogy a helyzet leírásán túl, meg azon túl, hogy ezt a fideszes szőnyegbombázást napi szinten próbálja az ellenzék kezelni – ami néha ugye nem könnyű, mert maga a Fidesz is néha már elkavarodik benne, hogy naponta hány atombombát dob le –, mást kellene mondani. Ezen a csatatéren fölösleges kínlódni, egy koherens, modernizációs, euroatlanti-kompatibilis stratégiát kellene megfogalmazni.

– Egyáltalán van esély arra, hogy eljusson a választók tömegeihez egy koherens európai stratégia?

– Most belecsapunk egy olyan témába, amely nagyon messzire elvezet, hogy a mai ellenzéknek van-e lehetősége ebben a torz sajtónyilvánosságban eljuttatni az üzeneteit. Én úgy gondolom, hogy ha megfelelő úton-módon foglalkoznának ezzel, ez még mindig megoldható volna. Nem azt mondom, hogy könnyen, de megoldható volna. De nem gondolom, hogy az eljuttatás pillanatnyilag a probléma, hanem úgy gondolom, hogy nincs, amit el lehetne juttatni!

– Nem három világos, könnyen értelmezhető és megérthető mondatot kellene kitalálni stratégia helyett?

– Ez is benne van. Tehát nyilvánvalóan kell valami komoly dolog, ezt szokták programnak is hívni, és ezt le kell tudni a mai fogyasztók számára emészthető módon fordítani, nyilván a kor követelményeinek megfelelően.

– Tehát annak a három mondatnak bele kellene illenie egy nagyobb, szélesebb stratégiába.

– Nyilván, mert különben nem koherens. Nyilván nem szabad olyat ígérni, amit aztán nem akarunk megtartani, meg olyat se szabad ígérni, amit nem lehet megtartani, de ráadásul a probléma ennél nagyobb. Itt lesz majd egy starthelyzet, ha lesz hatalomváltás, hogy mit csinálunk a csődtömeggel. Az egy romeltakarítás lesz. Mondjuk ez a rövidtávú probléma, amire kell tudni választ adni.

– Ez például jól hangzik első mondatnak.

– Igen. Van egy második probléma, hogy hogyan lehet ezt az egész átvett helyzetet konszolidálni. Magyarán úgy, hogy a válság ne fokozódjon tovább, és oly módon konszolidálni, hogy kivételesen ne csak hálót, hanem halat is adjunk az embereknek, hogy ne haljanak éhen, és úgy, hogy eközben ráadásul ne lehetetlenítsük el egy leendő növekedési pályára állását a magyar gazdaságnak. És akkor van egy hosszú távú probléma, ez maga a növekedési pálya, hogy ehhez milyen erőforrásokat lehet biztosítani. Vannak ellentmondások a rövid, közép- és hosszú távú célok között, ezt össze kell tudni hangolni. Ezért mondtam a koherenciát és ez az, amiről beszéltem, hogy én ezt nem látom. Tehát az országnak erre lenne szüksége.

– Egy hihető gazdasági programot hiányolsz ezek szerint? Mert a romeltakarításba én beleértem a jogállam összetákolását vagy visszaállítását.

– Nyilván az is benne van, ez teljesen egyértelmű. Itt egy szociális és gazdasági válsághelyzet lesz, jogállam nem lesz, tehát a kérdés az, hogy a jelenlegi – úgy gondolom, puha diktatúrában vagyunk most már – puha diktatúrából vissza tudunk-e fordulni egyfelől a demokrácia irányába, másfelől pedig képesek vagyunk-e reintegrálni az országot újra ebbe a bizonyos nyugati szövetségbe mindenféle értelemben.

– De elolvastad te például azt a sok-sok százoldalnyi MSZP-programot, különböző szakpolitikai és általános politikai programokat is, amiket összeállítottak? Mert lehet, hogy benne van.

– Igen, került a kezembe ilyen anyag. Most hagyjuk a nyelvezetét, hogy ez mennyire emészthető, de nem az a kérdés, hogy én mit olvastam meg mit tudok, hanem az, hogy a választópolgárok, az állampolgárok nagy tömegei mit tudnak, és mit nem. Mit látnak, vagy mit nem látnak. Én nagyon sok emberrel kapcsolatban vagyok, és nem az a benyomásom, hogy egy demokratikus ellenzéki beállítottságú ember nagyon tudná, tulajdonképpen most merre is van a kifelé az erdőből.

– És arra volna kíváncsi, hogy a kezébe nyomjanak legalább egy könnyebb, egyszerűbb verziót mondjuk tíz oldalon, hogy az MSZP vagy a demokratikus ellenzék így együtt a következőket ajánlja a választási győzelem utánra, és ezt tíz oldalban sokan elolvasnák, megértenék, hajlandók lennének ezek után hinni az MSZP-ben meg a többiekben?

– Nyilván ennek is lenne szerepe, én ezt nem vitatom, de úgy gondolom, hogy itt most a legalapvetőbb az lenne, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon lévő főbb erők megegyezzenek gyorsan, és közös koherens, modernizációs programmal álljanak elő. Nem valamikor ősszel, nem valamikor télen vagy tavasszal, az későn van már.

– Ez a leveled második része már, hogy tudniillik te Mesterházy Attilát is hibáztatod a mostani gyengeségért, merthogy az MSZP egyedüli győzelmét, ha nem is feltétlenül és kizárólag egyedüli lehetőségként látja, de mintha belenyugodna abba, hogy ha másképp nem megy, akkor az MSZP egyedül is képes lesz a győzelemre, miközben szerinted a demokratikus ellenzéknek meg kellene egyeznie, együtt kellene működnie. De azt lehet erre mondani, hogy Mesterházy Attila is ezt mondja, hogy ők az együttműködésben és megegyezésben érdekeltek, s minden módon igyekeznek erről tárgyalni is, ez nincs elveszve még.

– Aki ezzel a dologgal foglalkozik, és ismeri ezeket az összefüggéseket, az már tavaly év elején tudhatta jól, hogy ez a kistorta koncepció, mely szerint az MSZP egyedül képes győzni, nem járható út. Ez egy nagyon szép, nagyon derék és tisztes vereségnek az útja. Egy ilyen típusú fölállásban, ahol egyedül az MSZP van a poszton, szuper harminc százalékot lehet szerezni, és a Fidesznek újra lenne kétharmada. Tehát ez nem út, mindenképpen egy olyan megoldást kell találni, amivel meg lehet olyan választói tömegek szimpátiáját is nyerni egy ilyen demokratikus átalakulásnak, amely tömeg különböző okokból az MSZP-re nem szavazna. Na most az Együtt-2014, ha jól követtem nyomon, amiket itt kommunikáltak, erről is szól. Tehát abban az esetben, ha az Együtt-2014 nem képes arra, hogy ezeket a szavazói tömegeket a politikai centrumban sikeresen megszólítsa, mégiscsak marad a kistorta. Ha meg van a kistorta, akkor van a tisztes, nagyon szép vereség, és a Fidesz tovább marad hatalmon, és berendezkedik.

– De nem lehet, hogy te is túl korán ásod el a szocialistákat meg a demokratikus ellenzéket, és nem bízol abban, hogy egy vagy egy és negyed év múlva sikerrel vehetik föl a harcot a Fidesszel szemben? Nem kell feltétlenül most megegyezniük.

– Jó, de hát én ilyet nem mondtam. Én csak úgy gondoltam, hogy itt egy súlyos megkésettség van a problémákhoz képest. Valamint a legnagyobb ellenzéki párt a szövetségi politikájában egy gyors, sikeres és progresszív változtatást kellene hogy végrehajtson. Ha nem így látnám, akkor ezt a kétségbeesett kiáltást nem hallattam volna. Én huszonhét év óta foglalkozom politikával, sajtóval, és soha, semmilyen petíciót nem írtam alá, nem írtam nyílt levelet. Nyilván azért tettem ezt most meg, mert úgy látom, hogy ekkora nagy a baj. Meg kell mondjam, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

– Igen, kétségtelenül sokan kétségbe vannak esve, mert azt látják, hogy a Fidesz minden ellenkező gondolatunk ellenére erősödik, vagy legalábbis erős marad.

Amiket a kutatók mérnek, azokból a fideszes százalékokból a félelmi faktor miatt körülbelül tíz százalékot le kell vonni, és a többiek közt szét kell osztani. Én úgy gondolom, hogy ezek a reális erőviszonyok. De ugye ez nem egy statikus állapot, amiben vagyunk, a Fidesz már most kampányol teljes erővel, ennek a harci eszközei részben már látszanak, részben majd még csak most fognak sorra kerülni. Úgy gondolom, hogy ha a demokratikus ellenzék továbbra is ebben a tempóban alakul, ahogy ez mostanáig volt, akkor nem lesz arra alkalmas állapotban, hogy ezzel a fokozódó nyomással sikerrel fölvegye a versenyt.

– De azért az az alapvető kérdés egy ellenzéki együttműködésben, és ez megkerülhetetlen, hogy ki legyen ennek az ellenzéki csoportosulásnak a vezető ereje. Nem is feltétlenül a miniszterelnök-jelöltje, azt még a legvégén is el lehet dönteni.

– Ezt én nem így gondolom.

– Néhány hónappal előtte, így gondolom, hogy a legvégén, de azt valószínűleg egy alapvető megállapodásban is el kell dönteni, hogy az MSZP, amelynek a támogatottsága legalább két-, két és félszer akkora, mint a Bajnai-féle Együtté a felmérések szerint…

– Hát most.

– Igen, de ha most kell megállapodni, akkor a mostani erőviszonyok szerint kell.

– Ez is egy megközelítés, ez a pártszempontú megközelítés ugye, hogy nekem ennyim van, neked annyid van, nekem van rádiós infrastruktúrám, neked nincs, akkor ilyen és ilyen arányban osszuk el a leendő listás mandátumokat meg a leendő egyéni jelölteket egymás közt. Úgy gondolom, hogy ez rossz megközelítés. A jó megközelítés az, hogy mi az a legjobb felállás, amivel ezt a mai hatalmat egy következő választáson le lehet váltani. Ugye a ma ismert választási szabályok szerint egyfordulós választás lesz, a kettőszázegy mandátumból százhatot egyéni körzetekben fognak kiosztani. Az, hogy ki milyen listás eredményt ér el, nagyjából adott lesz, az egyéni körzeteken fog múlni az, hogy lesz-e hatalomváltás. A százhat egyéni körzetből körülbelül harmincat a jobboldal, harmincat a baloldal tokkal, vonóval már ma lehet tudni, hogy el fog vinni. Azon a bizonyos negyven körzeten fog múlni minden. Abba a negyven körzetbe olyan demokratikus ellenzéki jelöltet kell majd odaállítani, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy ezt az ingatag körzetet megnyerje, és akkor ilyen szempontból mindegy lesz, hogy az illető az MSZP-ből jön, az Együttből jön vagy mit tudom én, honnan jön.

– Erről kellene elkezdeni a tárgyalásokat, mondod te.

– Erről is el kellene kezdeni nyilván. Itt vannak választástechnikai, együttműködésbeli dolgok, például kell nyilván beszélni a miniszterelnök-jelölt személyéről.

– És kéne deklarálni azt az MSZP-nek is meg a többieknek is, hogy együtt akarunk és fogunk fellépni, mostantól együtt dolgozunk. Valami ilyesmire vársz?

– Ezt március 15-én deklarálni kellett volna, körülbelül az még időben lett volna.

Azt írod a nyílt leveled végén, hogy nem hiszed, hogy leveledre érdemi választ kapsz. Bármilyet kaptál?

– Közvetlenül a pártelnök úrtól nem. Az MSZP belső és felső köreiből kaptam megkereséseket, és voltak beszélgetések.

– Magyarán akkor a dolog nem reménytelen, mert valamit megpendítettél, nem?

– Ha reménytelen lenne, akkor nem írtam volna ezt, mert kell a fenének a balhé, nekem nem kéne önmagában.

– Nincs itt balhé, megegyezés lesz.

– Hát legyen, ez az értelme ez egésznek.

Lovas Zoltán az értelmiség felelősségéről: Utolsó dobás (168 Óra Online, 2012. október 18.)

A Dunagate-botrány kirobbantója, az ős-Narancs egyik alapítója, az ős-Fidesz első sajtófőnöke, a Fekete Doboz akcióhőse volt. Másfél évtized viszonylagos csöndje után újra „képbe került”. Különösen a Facebookon hallatja hangját. Mint állítja: kezdhetjük elölről. És bár nem kedveli a partizánromantikát, úgy látja, hogy a rendszerváltó értelmiség ma sem maradhat néma, amikor a demokrácia maradványait kell a jövőnek átmenteni. Lovas Zoltánnal BUJÁK ATTILA beszélgetett.

– A rendszerváltás újságíró fenegyerekének tartották. Nem véletlen, hogy ’89–90-ben is mindig jókor volt jó helyen.

– Szerintem pedig sosem voltam „nagy kavaró”, bennfentes, „összeesküvő”, ahogy utólag feltételezik. Akkoriban úgy fogtam fel a sajtómunkás szerepét, mint aki célszerszámot használ. „Rendszert akartam váltani”, csak ezzel foglalkoztam, és csak ez érdekelt. És erre használtam a sajtót.

– Ahogy láthatjuk, kitűnően sikerült…

– Annyira, hogy húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy tudomásul vegyem: százados beidegződéseinket, autoriter, kelet-európai vonzalmainkat nem vethetjük le, mint kígyó a bőrét.

– Akkor csakis a történelem a felelős.

– És benne mi, a komplett magyar értelmiség.

– Amely tétován hallgat? Még mentsége is akad: húsz éve megtette a magáét. Érdemei vannak.

– Őszintén szólva nem kedvelem a „partizánromantikát”. Hidegen hagynak, sőt egyenesen untatnak az elcsépelt történetek. Különösebben az se dob fel, ha a nevemet a Dunagate-ügyhöz társítják. Mintha már nem is élnék, csak a rendszerváltás relikviája lennék.

– Ez túlzás. De hát szabad a pálya. Foglalkozhatna a családdal, a magánélettel, a pénzzel, a szakmával, mint minden rendes ember. Ehelyett egyre aktívabban politizál.

– Igen, mert sokan gondolkodnak úgy, hogy harcukat megharcolták, jöjjenek most már az újak, a friss arcok, a romlatlanok. Tévedés. Egyrészt a fiatalok legyintenek a politikára, másrészt magam sem gondolom, hogy a múltban szerzett kérdőjeles érdemek bárkit felmentenének bármi alól.

– Akkor beszéljünk inkább a jövőről, és ami annál is fontosabb, a jelenről. Beleolvastam netes közleményeibe, ahol a legtöbb beszólás a remélt ellenzéki szövetséggel és október 23-ával foglalkozik, olyan erőteljes stílusban, ami öntől enyhén szólva szokatlan. „A pocakos hajóskapitány, alias Nagy Megvezető, alias fél-ázsiai pávatáncos, alias mustármagból kikelt turultojás… röhög a markába! Mert mi is lesz 23-án? Az, amit [ez] a jogállami fasiszta berendezkedés áhít… Schifferi magasságban szárnyal a széthúzás, a jóindulatú butaság.” Önt is megvezette húsz éve a Nagy Megvezető.

Ismertem őt, de úgy látszik, nem elég jól. A mai figura, az a torzó, akit Orbán Viktornak hívnak, köszönő viszonyban sincs húsz év előtti önmagával. Igaz, a tekintélyhez Orbán már akkor is vonzódott, miközben a politikai kreativitás, az éleslátás, a szervezőkészség, a kifogyhatatlan energia is sajátja volt. Véletlenül sem mondanám, hogy a rendszerváltás idején ne lett volna progresszív alak. Fokozatosan rohadtak el a dolgok. Éppúgy szerepet játszhat ebben a vénülés, mint a hatalom által provokált morális leépülés. Az alapító törzsgárdisták mára azzal azonosultak, amit az induláskor a legélesebben megtagadtak. Nemzeti kádáristák lettek. Nemzetiek és szocialisták, miközben a Nyugatra sandítva gondosan ügyelnek arra, hogy jogi instrumentumokkal is bőségesen felövezzék a kiépülő totális berendezkedést. De Orbánnak már ’90-ben voltak érdekes gondolatfoszlányai. Kifejezetten meglepett egy belső használatra szánt megjegyzése. „Annyi szabadságunk lesz, amennyi hatalmat szerzünk.” Azonnal le is léptem.

– De ez a múlt. Ön mondta, most a jövő számít. A jövő pedig talán október 23-át jelenti. Mit vár az ellenzék rendezvényeitől?

– Annyit tudok, hogy nem maradok otthon. És mivel nem lehetek egyszerre, egy időben több helyen, „vándorolni” fogok. Először kimegyek a Szolidaritás bulijára, majd részt veszek a Milla-rendezvényen is. És ha olyan dolgok hangoznak el ott, mint a korábban megszokott finnyáskodó, bugyuta szövegek, lehet, hogy fütyülni fogok. Mert hiába lesz ott szónokként, fő attrakcióként Bajnai, ha makacsul a régi nótát fújják. Nem túl nagy a kabát erre a jó szándékú, amatőr társaságra?

– Pedig létezik vérprofizmus is. A központi akaratnak alárendelt, precízen összeszervezett, centrális hatalmi térbe kényszerített „nemzeti főerő” vonulása.

– Mondtam én, hogy az legyen a példa? Ki vár többet, mint egy kis jóindulatot, a kölcsönös elfogadás, a győzni akarás minimumát? Valamiféle szándékbejelentést, ha már a reménybeli miniszterelnök-jelölt (mondhatom így, ugye?) is megszólal. Annál is inkább, mivel a kérdés nem úgy pontos, hogy mi lesz 23-án, hanem hogy mi lesz azután. Mi lesz mondjuk 2014-ben? Lesz-e bármiféle választás?

El tudja képzelni a mai Európában, hogy egy uniós országban ne tartsanak választásokat?

Én már bármit el tudok képzelni. Az is benne van a kalapban, hogy éhséglázadások, etnikai villongások törnek ki, s a kettő együtt alkalom arra, hogy valamiféle rendkívüli állapotot hirdessenek ki, konszolidációs céllal, meghosszabbítva az Országgyűlés mandátumát. És mindez akár úgy is hangszerelhető, hogy az unióban meg se nyikkanjanak.

– Kötve hiszem. Ez súrolja az összeesküvés-elméletek határát.

– Nincsenek illúzióim. Az uniónak jól felfogott érdekei vannak, de nem vagyok olyan biztos abban, hogy maradt bennük elég erő, kreativitás, eltökéltség ahhoz, hogy saját bajaik mellett még velünk is foglalkozzanak.

– A szabad választások lehetőségével nem is számol?

– Dehogynem. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a mostani, regisztrációs istencsapásával súlyosbított „megerősítő szavazást” végső soron megrendezik. És ha már megtartják, ezt a silány teljesítményt nyújtó kormányt akadályokkal nehezített pályán is meg lehet előzni. Mellesleg az előzetes regisztráció intézménye, a végletekig fokozott leszorítottság fordított hatást vált ki. Ez az a mozzanat, amely racionális megfontolásból valósággal kikényszeríti az ellenzéki együttműködést. A kérdés csak az, hogy azt a másfél milliós, politikailag neutrális tömeget, amely szívesen leszavazná Orbánt, de regisztrálni sajnos lusta, mivel lehet az urnák elé cipelni.

– Valóban komoly kérdés. Annyira, hogy megoldhatatlan.

– Csak egyetlen szövetségesünk lehet. Az orbáni katasztrófakormány, amely szinte erre van kitalálva. Mert sokan ma azt hiszik, hogy ennél már nincs is lejjebb. Tévedés. Ennél is van, sőt lesz is lejjebb. Ezért kell egy válságkezelő hajlamú, konszolidált, programalkotó típusú miniszterelnök, aki 2014-ben eltakarítja a romokat.

– A körülírásból sejtem is, kire gondol. Ne kerülgessük, mondja ki.

Nálam őt Bajnainak hívják. Nem azért, mintha annyira kiváló lenne, de egyszerűen nincs más ötletünk. Olyan jelöltre várunk, aki a közjogi restauráció programját összefésüli a szociális konszolidáció lépéseivel. Aki leveri a bilincseket a demokratikus intézményekről. Aki újra megnyitja a nyilvánosság csatornáit.

– A reménybeli jelöltnek valamiféle tömeghatással, ha úgy tetszik, karizmával is rendelkeznie kellene. Ez az, amit nem látok.

– Nem erőltetném ezt a karizmadolgot. Nálam a legutolsó a sorban, hogy egy miniszterelnök karizmatikus személyiség legyen. Látnok, sámán és csodadoktor akadt egy halom a rendszerváltás óta. Mire mentünk velük?

– Mennyire lesz stabil egy ilyen kényszer-koalíció, amelynek egyetlen kötőeleme az Orbán-ellenesség?

– Ez az igazi kérdés. Hogy egy ad hoc pártösszetétel alkalmas-e arra, hogy megoldja az elképesztően súlyos feladatokat, és Magyarországot növekedési pályára állítsa.

– Erre mondhatjuk újra, hogy „csekélység”.

– De az egyetlen lehetőség. 2014-ben a magyar demokrácia „kap még egy esélyt”. Van még egy utolsó dobásunk, kitöltetlen bizalmi csekkünk, amelyet 2014-ben be kell váltani. Ha azt a maradék tőkét veszni hagyjuk, az európai Magyarország ügye elbukott.

A magyar Watergate-ügy mai szemmel (ATVzrt YouTube channel, 2012. március 12.)

A Start Plusz vendége Lovas Zoltán, újságíró, a Duna-gate kirobbantója.

Impresszum (‘Rendszerváltás és az MTI’ microsite)

Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.

image

További információt itt 

Tisztelt Olvasónk!

A Magyarországi rendszerváltás 20. évfordulójára készülve az MTI sajtótörténeti jelentőségű lépésre szánta el magát. Napról napra előrehaladva a 20 évvel ezelőtti események felidézésében, folyamatosan megnyitja teljes korabeli hírarchívumát, annakidején csak előfizetőknek szánt napi hírkiadását.

A korral foglalkozó szakemberek mellett így a széles közvélemény is részleteiben megismerkedhet a hétköznapok apró híreivel, miként a korszakos változások MTI-s lenyomatával is.

Az oldalon látható hírek és fotók tehát az MTI korabeli kiadásából származnak. Az eredeti dokumentumokat minden esetben változtatás nélkül közöljük. Kivételt képez ez alól a képaláírások egy része, mivel a 20 évvel ezelőtti archív képeink egy kisebb hányada aláírás nélkül készült; ezt az évfordulóra teljes körűen pótoltuk.

Honlapunkon nemcsak a teljes 20 évvel ezelőtti MTI hírkiadást mutatjuk be (ízelítőt adva a fotókínálatból is), hanem az MTI korabeli rádiófigyelő szolgálatának anyagait is, azaz a Szabad Európa Rádió, BBC, Amerika Hangja rádiók éterbe sugárzott anyagaiból leírt formában. A dokumentumok segítségével átfogó képet kaphatunk egy-egy nap fontos történéseiről, kül- és belpolitikai szempontból egyaránt.

Az Index hírportál, az OSA Archívum és az MTI együttműködésének jóvoltából tehát a történelmi változásokat hozó 1989-es év dokumentumait tárjuk a szélesebb közönség elé. Az OSA archívum biztosítja például a Kossuth Rádió adásainak átiratait, az MSZMP Politikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyveit, az állambiztonsági szolgálatok Napi Operatív Információs Jelentéseit, a Magyar Televízió 2-es csatornájához, valamint a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségébe érkezett nézői-hallgatói telefonok leírt tartalmát.

A hírek, fotók és más archív anyagok a főoldal tetején található naptárakban navigálva tekinthetők meg, a megjelenés dátuma szerinti napi bontásban. A megjelenés (hírkiadás) dátuma a korabeli munkafolyamatok okán időnként eltérhet a cikkek tényleges dátumától. Az MTI napról napra bővülő hírarchívumában szabadszavas keresővel is kereshet.

Kellemes böngészést és visszaemlékezést kívánunk!

Az MTI rendszerváltás microsite szerkesztősége

Az MTI honlapján is megjelennek a rendszerváltás hírei és dokumentumai

    Budapest, 2009. február 2. hétfő (MTI) – Egyedülálló dokumentumválogatást publikál hétfőtől a honlapján a Magyar Távirati Iroda a húsz évvel ezelőtt kezdődött rendszerváltásról: napról napra közzéteszi az 1989-es évben kiadott híreit, fotóit, valamint az akkor született jellegzetes dokumentumokat. A publikálás az első lépést jelenti az MTI-archívum nyilvánossá tételéhez.

    Elsőként az 1989. január 1. és február 2. között született anyagok böngészhetők, s ehhez társul majd minden nap a két évtizeddel ezelőtti jelentések gyűjteménye. Az új szolgáltatás célja, hogy a korral foglalkozó szakemberek mellett a közvélemény is részleteiben megismerkedhessen a hétköznapok apró híreivel, akárcsak a korszakos változások MTI-s lenyomatával.

A http://1989.mti.hu címre kattintva dátum alapján éppúgy kutakodhat az olvasó az MTI – abban az időben napi 250-300 anyagot tartalmazó – hírkiadásában, mint az akkor archivált fotók között. A Nyílt Társadalom Alapítvánnyal (OSA) kialakított együttműködés eredményeként a történelmi változásokat hozó 1989-es év eddig kevésbé ismert dokumentumai is hozzáférhetők lesznek az oldalon.

Olvashatók lesznek a Kossuth és a Szabad Európa Rádió (SZER) adásainak leiratai, az MSZMP Politikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei, az állambiztonsági szolgálatok Napi Operatív Információs Jelentései, valamint a Magyar Televízió 2-es csatornájához érkezett nézői-hallgatói telefonok tartalmi összefoglalói.

Emellett hozzáférhetővé válnak azok az összefoglalók is, amelyekből megtudható, hogy milyen hallgatói megjegyzések érkeztek egykoron a müncheni SZER-stúdióba. (Ezeket a dokumentumokat mostanáig az OSA iratai között őrizték.)

Ha töredékesen is, de fennmaradtak más rádiók – így az Amerika Hangja és a BBC magyar adásainak – leiratai, ezek szintén olvashatók a http://1989.mti.hu cím alatt. Az OSA, az Index hírportál és az MTI együttműködéseként a közvélemény napról napra új információkkal gazdagodhat a húsz évvel ezelőtti történelmi jelentőségű folyamat kronológiájáról és az események hátteréről.

Annak érdekében, hogy az érdeklődők minél szélesebb körből meríthessenek, a szerkesztők fotókat, videókat és a hozzájuk kapcsolódó élménybeszámolókat várnak – azaz bárki beszámolhat két évtizeddel ezelőtti emlékeiről.

Ha nem hozzáférhetők a múlt dokumentumai, nem lehet tanulni belőlük – mondta az új szolgáltatás céljáról Lovas Zoltán szerkesztő.

Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás – A Dunagate-ügy – HÁTTÉR (1. rész)

    Budapest, 2010. január 3., vasárnap (MTI) – Húsz éve, 1990. január 5-én az Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége közös sajtótájékoztatón jelentették be: az állambiztonsági szervek alkotmányellenesen gyűjtenek adatokat ellenzéki politikusokról és semmisítenek meg iratokat. Kirobbant az úgynevezett Dunagate-botrány, melynek nyomán a kormány megszüntette a BM III/III-as, a belső elhárítással foglalkozó osztályát. Az ügynökkérdést az azóta eltelt két évtized alatt sem sikerült megnyugtatóan ad acta tenni.

    1989. október 23-án Magyarországon kikiáltották a harmadikköztársaságot, hatályba lépett a demokratikus alkotmány. A demokratikus intézményrendszer kialakítása nem ment egyik napról a másikra, az ellenzéki szervezetek főként a régi vezetéssel továbbműködő titkosszolgálatokat nézték gyanakvással. Már 1989 nyarán, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon felmerült az állambiztonsági szolgálat átszervezésének kérdése, a megszüntetése azonban nem. A Belügyminisztérium illetékesei váltig bizonygatták, hogy a BM közvetlen pártellenőrzésének megszűntével már nem "dolgoznak" az ellenzékre, feladatuknak az állam és a nemzet biztonságának szolgálatát tekintik. Az 1990. január elején kirobbant botrány cáfolta állításukat, a Fidesz és az SZDSZ dokumentumokkal és filmfelvétellel bizonyította, hogy miközben az állampárt a békés átmenetről tárgyalt, titokban teljes erővel gyűjtötte immár legálisan működő ellenzékéről az információkat, folytatta befolyásolási kísérleteit és megkezdte az iratok megsemmisítését.

    Végvári József, az államvédelem őrnagya 1989. december 24-én megkereste Roszik Gábor evangélikus lelkészt, az Országgyűlés egyik első ellenzéki képviselőjét, aki összehozta őt a Fekete Doboz újságíróival. Végvári karácsony másnapján konspiratív körülmények között bejuttatta Lovas Zoltán újságírót és operatőrét a szolgálat Néphadsereg utcai székházába, ahol számos iratról és megsemmisítésre váró dokumentumról felvételt készítettek. A következő napokban az ellenzék a legnagyobb titokban szervezte a sajtótájékoztatót, amely még a BM vezetőit is meglepetésként érte. A Bányász moziban Magyar Bálint, Demszky Gábor, Fodor Gábor és Szájer József számolt be a történtekről. Magyar Bálint ekkor használta a "magyar Watergate" kifejezést, a másnap megjelenő újságok pedig már Dunagate-ként emlegették a hetekig minden más eseményt háttérbe szorító botrányt.

A sajtótájékoztató előtt egy órával Kis János SZDSZ-ügyvivő és Fodor Gábor Fidesz-ügyvivő tájékoztatta a kormányfőt a birtokukba került információkról, illetve a jogsértő gyakorlat megszüntetésére irányuló követeléseikről. Németh Miklós rendkívüli kormányülést hívott össze, elhatárolta magát a törvénytelenségektől és felkérte a legfőbb ügyészt, hogy az ügyben soron kívül folytasson le vizsgálatot. Kámán József katonai főügyész elrendelte a feljelentés kiegészítését, mert szerinte a Fidesz és az SZDSZ bizonyítékai hiányosak voltak. (Az SZDSZ és a Fidesz büntetőfeljelentésében Horváth József vezérőrnagy, a BM belbiztonsági szolgálatának a vezetője és Pallagi Ferenc belügyminiszter-helyettes, az állambiztonsági szolgálat főnöke szerepelt.)

Az MSZP a kormányfőhöz hasonlóan elhatárolódott "mindenfajta törvénytelenségtől", támogatta az ügy kivizsgálását és szorgalmazta olyan törvények kimunkálását, amelyek ellenőrizhetővé teszik az állambiztonsági szolgálat munkáját. A BM azonban ellentámadásba lendült, Horváth István belügyminiszter már úgy nyilatkozott: "Az ügyben megszólalók egy jól megírt forgatókönyv szerint teszik meg lépéseiket… Választások előtt akarnak csatát nyerni." A belső biztonsági szolgálat személyi állománya az Országos Sajtószolgálaton keresztül azt közölte: megdöbbenéssel és felháborodással értesültek az SZDSZ és a Fidesz bejelentéséről, visszautasították a vádakat. "A személyi állomány értetlenül áll az SZDSZ és a Fidesz által a kormány elnökétől követelt, leszámolás színezetű, kollektív felelősségre vonást, elbocsátást, a történelemből már ismert, rosszemlékű B-listára helyezést sürgető elképzelések előtt… Mélységesen elítéljük és megvetjük azt a személyt, aki szigorú állam- és szolgálati titkok illetéktelen kezekbe juttatásával súlyos bűncselekményt követett el." – állt közleményükben.

JÖTTEM, LÁTTAM, GYŐZTEK? (BESZÉLŐ HETILAP, 41. SZÁM, ÉVFOLYAM 3 [1991], SZÁM 41)

Naptévé: Öt perccel ezelőtt Kónya Imre keményen megbírálta Lovas Zoltán újságírót, a Fekete Doboz munkatársát.

Lovas Zoltán: No comment. Így gondolja.

Naptévé: Kónya kritikájának nyilván az volt a lényege, hogy elfordultál az MDF-től, a Fidesz pártján állsz, és ennek következtében nem lehetsz pártatlan, tárgyilagos újságíró.

L. Z.: Én sosem voltam az MDF felé fordulva, a Fidesz sajtómunkáját segítettem a választási kampányidőszakban, de azóta semmiféle kapcsolatunk nincs egymással. Egyik pártnak sem vagyok tagja. A liberális értékválasztás kétségkívül közelebb áll a szívemhez, mint amit az MDF mostanában csinál, ez igaz.

Naptévé: Az MDF-fel kapcsolatos álláspontodat Jöttem, láttam, győztek c. könyvedben elég sarkosan megfogalmaztad. Azt írtad, hogy Antall kirohanásán az egyik Magyar Hírlap-béli írásoddal kapcsolatban el voltál képedve, és „ez, valamint az MDF-nek a tárgyalások során alkalmazott manőverei, illetve Csurka ténykedése úgy hatott rád, hogy kiszerettél az MDF-ből”.

L. Z.: Igen, én elmentem a második lakitelki találkozóra, amikor az MDF tulajdonképpen legálisan kilépett a politikai porondra: nagyon érdekelt, szimpatikus volt az egész, meg sok szempontból mulatságos is, amatőr volt, de kellemes, üde népi kezdeményezésnek tűnt, aztán fokozatosan jöttek ezek a dolgok, amiket a könyvemben summáztam.

Naptévé: Éveken keresztül te voltál az ellenzék újságírója. A Fekete Doboz meghatározó személyiségeként nagyon sok mindenben részt vettél, amiben, mondjuk ki, az újságírók többsége egyszerűen nem mert részt venni. Keményen támadtad az akkori hatalmat, Németh Miklóst, Pozsgayt: te vállaltad nyilvánosság előtt is azt, hogy szemben állsz.

L. Z.: Persze, ez most is így van, ha van miért, akkor miért ne?

Naptévé: A mostani hatalommal, a jelenlegi [Antal féle] kormánykoalícióval talán még rosszabb viszonyban vagy, mint az előzővel [a Németh félével].

L. Z.: Igen, mert sok szempontból a mostani kormány, illetve a kormánykoalíció egyszerűen ügyetlenebb, mint amilyen a Németh-kormány volt. Az átalakulást nem úgy vezényli, ahogy lehetne. Nem azt mondom, hogy őrült nagy mozgástér van, de azért stílusban, szociális érzékenységben – sorolhatnám hosszasan – lehetne kicsit máshogy csinálni. Akkor egész más lenne az ember szája íze, nem fordulna el a dologtól, nem lenne ez a teljes apátia, közöny, ami egyébként életveszélyes.

Naptévé: Aki képes végigcsinálni, amit te az elmúlt három évben, az egy életre megcsinálja a saját bizniszét. Ott voltál Romániában, Karabahban, Lengyelországban, Prágában, te hoztad nyilvánosságra a Végvári-ügyet. És most távozol a Magyar Hírlaptól, megint állás nélküli újságíró vagy.

L. Z.: Állás nélküli újságíró meg szabadúszó újságíró, az két külön kategória. Voltam már szabadúszó: életemben először akkor kerestem viszonylag normálisan. Ez az állástalanság túlzás. Most felmondásban vagyok a Magyar Hírlapnál, el fogok menni máshová.

Naptévé: Korrekt módon azt kérted, ne firtassuk, miért távozol a Magyar Hírlaptól. Sértettnek vagy megalázottnak érzed magad most, hogy elmész?

L. Z.: Egyiknek sem. Néha a dolgok véget érnek, ennyi…

Naptévé: Gyanítom, hogy a cenzúra szerepet játszott a távozásodban. Egyszer már elmentél a Magyar Hírlaptól, ahogy könyvedben írod: „a három hónap alatt lassan kezdett felnyílni a szemem, mi folyik a magyar sajtóban, és ami folyik, az miért és hogyan. Tíz cenzúrázást, tíz félrevezetést eltűrök, többet nem” – így fogalmaztál.

L. Z.: Az a ’89-es etapra vonatkozott. És miután megbeszéltük, hogy nem korrekt egy újságírótól, aki épp eltávozik egy szerkesztőségtől, beszélgetni a szerkesztőség ügyéről, ehhez tartanám magam.

Naptévé: Mennyi cenzúrát tűrhet el egy újságíró?

L. Z.: Hát ez az újságírótól függ. Én elég tűrőképes vagyok.

Naptévé: Kónya is emlegette Katona Tamás parlamenti felszólalását, amikor név szerint megdorgáltak, lehazugoztak, utána a Magyar Hírlap elnézést is kért. Ezt milyen kategóriába sorolod?

L Z.: Nagyon helyesen kért elnézést a Magyar Hírlap. Azt hiszem, félrevezető információkat kaptam, mivel pedig egy napilap órák alatt készül, csak három embernél jártam utána. Tehát amikor leírtam, amit Katona Tamás úr kifogásolt, akkor én abban a hiszemben voltam, hogy igaz, amit leírok, úgyhogy erre talán nem ült a hazugság kategória.

Naptévé: Magyarán jóhiszemű voltál.

L Z.: Igen, azt hiszem, általában igyekszem jóhiszeműen eljárni.

Naptévé: Mára sztárújságíró lehetnél, te pedig mintha most szorulnál ki ismét valahonnét.

L. Z.: Sosem éreztem magam a szó klasszikus értelmében újságírónak, tehát ilyen értelemben nincs honnan kiszorulnom. Mindig is igyekeztem arra törekedni, hogy értékeket kutassak fel, és értékeket mutassak meg. A napi nyelvre lekottázva ez az igazság napi megírását jelenti, már amennyire tudni lehet, hogy mi az igazság ebben a kavargó tébolyban, ami néha szokott lenni.

Naptévé: Vajon a pártosság mehet-e az újságban a tárgyilagosság rovására? Mi a fontosabb, hogy valamiért, valami szándék, valami cél érdekében írjon-e a szerző, vagy pedig hangsúlyozom, klasszikusan újságírószerepben, a tények és a tárgyilagosság mellett.

L. Z.: Ez műfaji dolog is. Ha az ember tudósítást ír vagy mondjuk, interjút készít, a kérdésekbe lehet ezt-azt, amazt, szurkát betenni, ez ismert technika, de a tárgyilagosságot meg kell őrizni. Ha viszont valaki publicisztikai, szubjektív műfajt ír, az más, akkor elmondja a véleményét. Én becsületesnek tartom, ha valakinek van véleménye, még ha az pártosnak tűnik is esetleg. Sokkal jobb, mint a bujkálva, sunyi módon megvalósított praktikák, amelyekkel az ember nap mint nap találkozhat a sajtóban is.

Naptévé: Nem vagy te túl indulatos? A könyvedből is ezt érzem, és mintha a politika, nemcsak a mostani, az előző sem szerette volna azokat az indulatokat, amelyek munkáltak benned. Rengeteg ellenséget gyűjtöttél magadnak. Nem kellene egy kicsit lehiggadnod?

L. Z.: Lehet, hogy így van, de az embernek vannak indulatai. Ha ilyen profi újságírónak tartanám magam, biztos gondosan ügyelnék rá, hogy kilúgozott, indulatmentes, szerényen, kedvesen mosolygó okoskodó legyek, de én igyekszem megőrizni magam egy normális tudatú, ép eszű, egyszerű állampolgárnak, és igen, vannak indulataim.

Naptévé: Nem arról van szó most, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet?

L. Z.: Nem hiszem. A dolgot folyamatában kell nézni: egy nagy folyamat elején vagyunk. Az egyes pártok, sajtóorgánumok, az egész struktúra egy átmeneti, nyúlós valami. Ki fog ez alakulni.

Naptévé: És mi a teendő ebben a néhány évben? Ki kell bekkelni, vagy pedig ugyanúgy, mint eddig, keményen hadakozni? Személy szerint neked?

L. Z.: Hát nem lehet kibekkelni, az becstelen dolog volna. Egy hajót közösen kötöttünk el sajnos, az ország nagy része passzíve, aktíve csak néhány ezer ember, akik most politikai pártokban, sajtóban, itt-ott-amott vannak. Becstelen dolog elkötni egy hajót, aztán beugrani a vízbe, kiúszni a partra, és azt mondani, majd kivárom, mi lesz. Ilyen nincs.

Naptévé: Köszönöm szépen.

image

A könyv címe: Jöttem, láttam, győztek
Alcím: Egy ámokfutó riporter kalandjai Berlintől Karabahig

Lovas Zoltán (Szerző), Kiadó: AB-Beszélő, Budapest, 1990, 278 oldal

A hatalom szabadsága

Lovas Zoltán 1990-ben megjelent „Jöttem, láttam, győztek” című könyvének (AB-Beszélő Kiadó Kft.) A diadalkudarc című fejezetéből idézek (270–271.old.):

„…valamikor április közepén Orbán Viktor szüleinek… víkendházikójába volt hivatalos a Fidesz magja… Hosszú vita bontakozott ki. Minek van elsőbbsége, az elveknek és az ideológiának, vagy pedig a dolgok pragmatikus megközelítésének… eredeti elhatározásom ellenére mégiscsak szót kértem… Végül szónoki kérdést tettem fel. Érvényes-e még a választási szlogen: „Célunk nem a hatalom, hanem a szabadság”, avagy éppen a fordítottjáról van szó… Orbán Viktor válaszolt: Annyi szabadságunk van, amennyi hatalmunk (kiemelés tőlem –HJ), mondta.”

Na most akkor, ki is szabad ma ebben a hazában?

( Megjegyzés: Szemben a fenti olvasattal, másvalaki ekként értelmezte ez:

Ha a hatalom mértéke és a szabadság mértéke ily módon függ össze, az a logika szabályai szerint két dolgot jelent: 1. A legteljesebb szabadságot a teljhatalom biztosítja; 2. a társadalom túlnyomó többsége, mely számottevő hatalommal nem rendelkezik, számottevő szabadsággal sem rendelkezhet.

Ld. A Fidesz átmenetele – 1990 (Lerner Tamás, 2011. október 15.) )

Idézet ebből: A Narancs mint a kor gyümölcse (Népszabadság On-Line – NOL, 2011. július 9.)

Az egyetlen „külsős” Lovas Zoltán volt: Vágvölgyiék Prágában találkoztak a Magyar Hírlap újságírójával, amikor a csehszlovák rendőrség letartóztatta Deutsch Tamást a Vencel téri „szabadságtüntetésen”.

A kezdőcsapat hosszasan vitatkozott az újság címéről: fölvetődött a Domb, a Hajtűkanyar, a Papírtigris, valamint a (R)evolúció is, mire tán Lovas fejéből kipattant a Magyar Narancs. A formálisan főszerkesztő nélkül, bázisdemokratikus alapon működő szerkesztőség első „állandó” otthona a Krisztina körúton volt. Az Orczy család leszármazottja biztosított egy lakást a kollektívának. …

… Később a lap életének meghatározó szereplői sorban elhagyták a Narancsot. Legelőször Hegedűs távozott, ám ennek az volt az oka, hogy politikus lett: 1990-ben a Fidesz színeiben képviselői mandátumot szerzett. Lovas a választások után mondott föl, mert – ahogyan fogalmaz – soha nem akart pártlapnál dolgozni. Néhány hónappal később viszont a Fidesz is szakított a lappal. Akkoriban már egyre több konfliktus feszült Orbánék és az újság között. Vágvölgyi emlékeztet arra az esetre, amikor a Narancs a címlapon hozott egy fényképet, amelyen a kormányellenes anarchista tüntetők táblája látszott. A felirat a következő volt: „Fasiszta geci a kormány!” Vágvölgyi a Parlamentbement tudósítani Bojtárral, s a páros összefutott Kövér Lászlóval. A politikus nekirontott a duónak: „Hogy képzelitek ezt? Minden utunkat elzárjátok a jobboldal felé!” Vágvölgyi csupán annyit kérdezett tőle: „Mi dolgotok nektek a jobboldallal?” Azóta kiderült.Mindenesetre a Narancs az 1990–1994-es ciklusban egyre élesebben konfrontálódott Orbánnal és körével, s inkább a Fodor Gábor körül csoportosuló társulatot favorizálta. A Fidesz vezetőinek az sem tetszett, hogy az egykori demokratikus ellenzék meghatározó tagjai a lap publicistái voltak. …

Advertisements
Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Trackbacks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: