Kína, a sem tiszta liberális, sem tiszta konzervatív mércével nem érthető rendszer (hogy a kommunista, a szocialista, vagy netán a náci Németországéhoz hasonló mércéről ne is beszéjünk)

Roppant sok gond van Magyarországon Kína társadalmi megértésével. Egyszóval a szterotípiák uralkodnak. Ezért készítettem korábban a Kínai Népköztársaság: friss tanulságok párt–kormányzás–állami vállalatok–magánvállalatok–high-tech viszonylatban (ugyanez a blog, 2012. okt. 13) című bejegyzést. Az igazi megnemértést azonban legújabb bejegyzésem váltotta ki, amire ezzel az újabb bejegyzéssel szeretnék reagálni:

REAKCIÓK az Egypárti kapitalizmus Kínában: úgy az ismert kommunizmus, mint az ismert kapitalizmus 21. századi alternatívája (ugyanez a blog, 2013. július 25.) című bejegyzésre:

 

Lajos Gács Ez a Li egy komplett őrült, zárt osztályon a helye (amíg nem lesz belőle baj). Sándor Nacsa Lajos Gács Mielőtt gyorsan ítélkezel, megnéznéd ezt a videót: http://www.youtube.com/watch?v=s0YjL9rZyR0 majd elolvasnád azokat a további amerikai publikációkat, amiket mellé gyüjtöttem:https://lazure2.wordpress.com/china-one-party-capitalism/
Lajos Gács Nem.

Lajos Gács Aki szerint az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia csupán dogmák és nem alapértékek, az a diktatúrákat próbálja igazolni. (Bár valóban lehet, hogy ez csak a hetilap interpretálása a helyi politika kedvére.). Ezeket diliházba és/vagy börtönbe kell zárni, amíg nem késő, de semmiképp sem terjeszteni ezt a baromságot.

Sándor Nacsa Lajos Gács Re:"Aki szerint az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia csupán dogmák és nem alapértékek, az a diktatúrákat próbálja igazolni." Éppen ezért kell megismerned az angol nyelvű forrásokat, mert abból látnod kell, hogy éppen erről nincsen szó. A Kína szó (és az általunk könnyen mögé képzelt "klasszikus" kommunizmus, akár szovjet bolseviki, vagy szoft kádári kiadásban) implikálja a diktatúrát … tiszta percepció. Ha persze "nem" a válasz a megnézésre, elolvasásra, akkor marad a percepció.

Sándor Nacsa Lajos Gács Re: "ez csak a hetilap interpretálása a helyi politika kedvére" Semmiféle helyi politika interpretálását nem látni a Salát írás mögött. Már azért sem, mivel egy már 2 éve az amerikai és általában az angolszász értelmiséget folyamatosan ERŐSEN foglalkoztató felvetés sorozatról van szó, amit egyetlen dolog, az egyértelmű kínai siker mögöttes magyarázatok keresése motivált és motivál azóta is. Olyan ellenvetéseket egyébként, amiket te megfogalmazol nem is találni, mivel tudják, hogy a klasszikus kommunizmus (szovjetbolsevik vagy más) diktatúrájához tényszerűen nem hasonlítható a kínai rendszer. Amin igazából kiakadnak az a monolit egypártrendszer sikeres működése … De éppen ezért tanulságos megismerni és megérteni ezt, ami nem egyenlő ennek istenítésével, de még elfogadásával sem. Li egyébként határozottan azt hirdeti, hogy ez a rendszer nem exportálható és nem is exportálandó.

Lajos Gács Ez nem percepszió. Az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia tagadása definició szerűen diktatúra. Nem is értem miért felejtetted ki a fenti felsorolásból a hitleri Németországot ?

Sándor Nacsa Lajos Gács Re: "Nem is értem miért felejtetted ki a fenti felsorolásból a hitleri Németországot ?"
Milyen felsorolásból? És hogy jön ide a hitleri Németország? Az ugyanis "klasszikus" egypárti kapitalizmus volt, és nem "klasszikus" egypárti kommunizmus.

Mivel nem érkezett további reakció magam próbálom majd, lehetőleg röviden, sorba venni a tudnivalókat:

Először ezzel kezdeném:
Beszélgetés Dr. Salát Gergely Kína-szakértővel, (Tenyezo YouTube csatorna, 2012, február 4) az ELTE Konfuciusz Intézet Modern Kínai-kutatási Központjának vezetőjével:

Mit jelent Kína Európa, és Amerika számára, illetve mit jelent a világ Kína számára? Mi az az ún. “puha erő”, és mennyire fog Kína a jelenlegi, nyilvánvaló gazdasági hatalma mellett egyéb területeken is dominanciára törni?

 

Kína mai helyzetét ugyanakkor nem lehet megérteni egyetlen személyiség életútjának ismerete nélkül: Teng Hsziao-ping (docucollector YouTube csatorna, készült 2002-ben, megjelenés a csatornán 2013. április 27.)

Színes, magyarul beszélő, francia dokumentumfilm 52 p. (2002) rendezte: Xiaoling Zhu. — Teng Hsziao-ping 1976-tól 1989-ig a Kínai Népköztársaság (KNK) tényleges vezetője, a „kínai típusú szocializmus” és a „szocialista piacgazdaságként” hivatkozott kínai gazdasági reformok úttörője volt. Teng az ún. „második generációs” kommunista káderek közé tartozott. Vezetésével Kína a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált úgy, hogy közben végig megmaradt a Kínai Kommunista Párt (KKP) kizárólagos uralma. A dokumentumfilm ennek a meglehetősen ellentmondásos személyiségű politikusnak az életét mutatja be.

A magyar nyelvű Teng Hsziao-ping wikipedia cikkben szereplő többletek a filmhez képest:

Amikor Zhou Enlairól kiderült, hogy rákos beteg, Zhou Denget választotta utódjául, és sikerült Maót is meggyőznie arról, hogyDenget érdemes visszahoznia a politikai életbe. Így lett Deng miniszterelnök-helyettes 1974-ben.


A piaci mechanizmusok fontosságát és működésük engedélyezését illetően a következőképp érvelt:

„A szocializmus és a kapitalizmus közötti fő különbséget nem a terv- illetve a piacgazdaság jelenti. A tervgazdálkodás nem csak a szocializmusra jellemző, hiszen tervezés a kapitalizmusban is van, a piaci erők pedig a szocializmusban is működnek. A tervezés és a piaci erők egyaránt a gazdaság irányításának módjai.”

Bár a gazdasági reformok elindításához szükséges ideológiai hátteret és a politikai támogatást Teng szolgáltatta, a konkrét reformok közül csak igen kevés származott tőle. A reformokat általában a helyi vezetők kezdeményezték, sokszor akár a központi irányelvekkel szemben. Viszont ha egy reformjavaslat ígéretesnek bizonyult, akkor azt egyre nagyobb területeken (megye, tartomány) vezették be, míg végül az egész országra kiterjesztették. Számos reformot az ún. kistigrisek tapasztalatait felhasználva valósítottak meg. Teng reformjai így tulajdonképpen egy tapasztalt bürokraták vezette, alaposan megtervezett és központosított makrogazdaságot céloztak meg, a szovjet mintától eltérően azonban az ország vezetése nem közvetlenül irányított, hanem a piaci mechanizmusokon keresztül.


A piacgazdálkodás felé vezető úton a tartományoknak és a helyi önkormányzatoknak engedélyezték, hogy olyan iparágba fektessenek be, amelyet helyi szinten a legjövedelmezőbbnek éreztek. Ez lendületet adott a könnyűiparnak, az pedig az exportnak, és így a kínai gazdaság fejlődési iránya új fordulatot vett. Az export révén külföldről érkező tőkét és a könnyűiparból származó állami bevételeket fejlett technológiákba forgatták vissza.


Ezek a reformok a korábbi gazdaságilag is bezárkózó maoista politikának épp az ellenkezőjét jelentették. Kína a külkereskedelmi forgalom növelésével, valamint a fejlett japán és nyugati gépek vásárlásával felgyorsította a modernizáció ütemét és ezáltal a gazdasági fejlődést.

Az Egyesült Államokban 2001-ben megjelent úgynevezett Tiananmen-iratok, állítólag kínai párttanácskozások titkos jegyzőkönyveit tartalmazó dokumentumok tanúsága szerint a kínai legfelső vezetés megoszlott, Deng Xiaoping és a veterán tábornokok április közepén már az erő alkalmazását, Zhao Ziyang akkori főtitkár és mások a tárgyalásokat szorgalmazták.Zhao-t leszavazták, ezt követően május 19-én könnyekkel a szemében kérte a Tiananmen téren a diákokat, hogy menjenek haza – hiába. Négy nappal később valamennyi posztjáról leváltották, többé nem jelent meg a nyilvánosság előtt. 2005-ben hunyt el házi őrizetben.

A „véres vasárnapon”, június 4-én a kínai hadsereg vidékről felhozott páncélos és gépesített egységei behatoltak a Tiananmentérre. Különböző jelentések szerint több száz vagy még több tüntető vesztette életét, több ezren sebesültek meg, majd országos letartóztatási hullám bontakozott ki. Számos diákvezető éveket töltött börtönben. A „demokrácia-mozgalom” összeomlott, egyebek között azért is, mert vidéken, de még más városokban is csekély visszhangja volt. A kínai társadalomban kevés hagyománya van a nyugati demokrácia-modellnek, annál több a központosító, tekintélyelvű, ország-összetartó birodalmi hagyománynak, amelyet a ma kormányzó pártelit – miközben a marxista politikai gazdaságtant kidobta az ideológiai poggyászból – tudatosan és gondosan megőrzött.

A demokrácia-mozgalom erőszakos elfojtása több évre megbénította a társadalmi reformot, viszont stabilizálta a párt- és állami vezetést, és lehetővé tette Deng számára, hogy a kilencvenes évek elején dél-kínai látogatása során ismét meghirdesse a profitelvre alapozott, és a következő években rendkívül sikeresnek bizonyult gazdasági reformot. Azóta kibontakozott a nemzetközi tőke kínai beruházási áradata, így a Nyugat is segítette Kínát abban, hogy túljusson azon a holtponton, amely a nyugati példákat követő demokrácia-mozgalom letörésekor alakult ki.

A film főbb ténymegállapításai, melyek hangsúlyosábbá teszik és/vagy kiegészítik a fenti wikipedia cikket:

1966:
– vörösgárdisták, kultúrális forradalom
– 100 millió üldözött, 3 millió halott

1973:
– Tenget visszahívják a hatalomba a gazdaság súlyos helyzete miatt
– ekkor már Mao is Csou En-laj miniszterelnököt támogatja Csiang Csing-el és társaival (ún. négyek bandája) szemben, akik a kultúrális forradalom révén szándékozták politikai jövőjüket biztosítani

[1974]:
– nyugati irány kezdeményezése
– ENSZ beszéd [ennek angol nyelvű leiratát itt találni]

1974-75:
– effektív kormányzati hatalom, első reformkezdeményezések

1976:
– szeptember: Mao váratlan halála
– október: Mao utódai és a hadsereg letartóztatják a négyek bandáját, majd a perükre is sor kerül

Teng fokozatos visszatérése a hatalomba, ami korábbi harcostársa, a kultúrális forradalom idején börtönben elhunyt Liu Sao-csi rehabilitásának jegyében zajlott [1980 elekén történt meg a tényleges rehabilitálás]

1978 [október]
– látogatás Tokióban
– sokkhatásként éri az itt megtapasztalt fejlettségbeli különbség Kína és Japán között
– ekkor érti meg Kína fejlődésének abszolút szükségszerűségét

1978 december:
– a hatalom tényleges átvétele
– a “piacgazdaság a szocialista rendszeren belül” gondolat megfogalmazása
– “négy modernizáció” [mezőgazdaság, ipar, tudomány és technológia, hadsereg] formális meghirdetése
– az “ötödik modernizáció”-ra felhívó tacepao (nagybetűs plakát) [magyarázatként ld. az alábbi képet] elhelyezése Wei Jingsheng által a pekingi Demokrácia Fal-on 

image

[1979 március: a Demokrácia Fal és miden tacepao felszámolása egyetlen éjszaka alatt –ennek saját magam is tanúja voltam, amikor éppen ezidő, és az ezzel egybeeső kínai-vietnami háború alatt 4 hétig Pekingben tanítottam számítástechnikát–, illetve Wei Jingsheng és társainak letartóztatása]

“Teng nem tűrte a szabadgondolkodást”. Wei 1993-ban Teng engedélyével szabadult, mert a pekingi olimpia elnyerhetőségét a politikai üldözés  “megszünésével” kívánták alátámasztani. Börtömben számtalan levelet írt Tengnek, amiket az (mint később kiderült) mind elolvasott.

1979 [február 17. – március 16.] kínai-vietnami háború [1. rész és 2. rész magyarul]:
– a már korábban megkezdett kínai-amerikai közeledés Szovjetunió ellenes élének megnyilvánulásaként működött [a film szerint elsősorban]
– eredménye a kínai-amerikai viszony gyors kavulása volt
– katonailag kudarc volt mert a kínai hadsereg alulmaradt a vietnami erőkkel szemben, ezzel is a modernizáció szükségességét bizonyítva [a teljes értékelés jóval sokrétübb még a katonai kudarcot illetően is, mivel sokkal nagyobb volt, pl. a vietnami területi alakulatok sikeres ellenállása a háromszoroso létszámbeli fölénnyel bíró kínai csapatokkal szemben, ld. a fent hivatkozott kétrészes magyar elemzést.] 

1979 márciusa után:
– koncentrálás a vidék problémáira
– a kommunák felszámolása
– a piacok megjelenése
– a “Legyetek gazdagok” jelszó megjelenése

Városi reformok:
– jóval nehezebb, ezért először különleges gazdasági övezetek Hong-Kong mellett
Sencsen (Shenzhen) az első példa [hivatalosan 1980 májusától] 
– piacgazdaság szerinti működés, nyitás kifelé

1984:
– Teng eléri népszerűségének csúcsát

Ezután:
– az ígért politikai reformok soha nem valósultak meg
– óriási korrupció, szűk elit a haszonélvező
– növekvő elégedetlenség, különösen a diákság körében

1989 április 27 – július 4: folyamatos diákdemonstrációk
– Teng a kommunista pártot egyre fokozottabban érő fenyegetésként éli meg
– parancs a tüntetők elvonulására
– diák éhségsztrájk
– július 4. éjjel: erőszakos kiürítés, MÉSZÁRLÁS

1989 vége:
– Teng “nyugdíjba vonulása”
– ugyanakkor gyakorlatilag a valódi hatalom birtoklása a háttérben

1992-93:
– Dél-Kína körbeutazása
– Sencsen (Shenzhen) kedvező tapasztalatainak közvetlen megismerése
– a Felszabadító Hadsereg idejéből öröklött régi gárdával szemben az újabb pártvezetői gárda magas tisztségekbe juttatása

A fenti hatás következményeként:
a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet megszilárdítása
a tekintélyuralmi politika megszilárdítása

1997. február 19:
Teng halála
– és amit már nem élhetett meg, de még az ő égisze alatt történ minden, ami ide vezetett
[1997. június 30]: Hong-Kong visszacsatolása
“az egy ország, két rendszer” [szintén tengi elvének] első látványos megnyilvánulása  

A 92-93-as gazdasági illetve politikai rendszer “megszilárdítások” (ld. a fenti két kiemelést) eredménye mindaz, ami az Egypárti kapitalizmus Kínában: úgy az ismert kommunizmus, mint az ismert kapitalizmus 21. századi alternatívája (ugyanez a blog, 2013. július 25.)-ban ismertetésre került. Ebből hivatkoztam a China One-party Capitalism (Kína egypárti kapitalizmus) címmel másutt megjelent bő gyüjteményemre, amiből ide közvetlenül beszúrnám azt, ami alapján Salát Gergely “Kína új hangja” című rövid esszéje is készült:

Eric X. Li: A tale of two political systems [My note: China is not any of them]

[TEDtalksDirector YouTube channel, recorded on June 13, published on July 1, 2013]

It’s a standard assumption in the West: As a society progresses, it eventually becomes a capitalist, multi-party democracy. Right? Eric X. Li, a Chinese investor and political scientist, begs to differ. In this provocative, boundary-pushing talk, he asks his audience to consider that there’s more than one way to run a succesful modern nation. TEDTalks is a daily video podcast of the best talks and performances from the TED Conference, where the world’s leading thinkers and doers give the talk of their lives in 18 minutes (or less). Look for talks on Technology, Entertainment and Design — plus science, business, global issues, the arts and much more. Find closed captions and translated subtitles in many languages athttp://www.ted.com/translate

A továbbiakhoz a China One-party Capitalism –ban szereplő dolgokat ajánlom olvasásra illetve megtekintésre.

Mindezt most még kiegészíteném egy videóval és egy ehhez kapcsolódó cikkel, hogy a bevezető diszkusszióban felmerülő, tipikus liberális ellenvetések külön megválaszolásra kerüjenek:

China Focus: What Do Chinese Think of Democracy? [NTDonChina YouTube channel, May 8, 2013]

What does democracy mean to Chinese people? What do they think of when they think of democracy? A recent book by Zhang Mingshu from the Chinese Academy of Social Sciences goes into that topic. It’s called “What kind of democracy do Chinese people want?” It details a survey he conducted in four major Chinese cities. The survey is similar to one he conducted in 1988, before the 1989 student pro-democracy protests in Tiananmen Square. The conclusions he comes to, and the changes in how Chinese people view democracy, are quite interesting.

Young Chinese People May Just Not Be That Into Western-Style Democracy [by DAMIEN MA in The Atlantic, July 18, 2013]

Chinese economic surveys and data are everywhere. Their quarterly or annual release regularly generate excitement, fretting, and plenty of interpretation. And this last round was no exception, leading the Wall Street Journal to wryly quipthat China’s second quarter data release was "As eagerly awaited as the first sight of Kim Kardashian’s baby, but probably less attractive…"

Far fewer surveys and data are available on Chinese politics, however, or at least in the English-speaking world. Although such studies tend to be rather obscure, they do exist, and even explore seemingly "third rail" subjects like democracy and political governance. In fact, in the mid-2000s, an official in the Translation Bureau of the Central Committee, Yu Keping, made a splash with his essay "Democracy is a Good Thing".

In my occasional search for contemporary Chinese political studies, I stumbled upon an interesting new study. Titled "What Kind of Democracy do Chinese Want?", it’s a study from the leading state think tank in China, the Chinese Academy of Social Sciences. Zhang Mingshu, the study’s author, apparently hopes to distinguish between different types of "democracies". He explains thusly:

Generally speaking, one type is Western democracy. It originated from Greece … and through the catalyst of the Renaissance and Enlightenment, produced the type of democracy we see today in the United States and England. But another type is China’s democracy today, which we call "socialist democracy with Chinese characteristics."

At this point, groans are emanating from astute China analysts about how such arguments typify Chinese political discourse today. What’s more, Zhang goes on to say that his exploration of the kind of democracy Chinese want is largely determined by the existing political and civic culture, citing the work of American political scientist Gabriel Almond on how specific civic cultures can shape the type of political system. This, of course, sounds awfully close to the longstanding debate over the lack of suzhi — loosely translated as civic values — that make Chinese society unprepared for major systemic changes.

But putting aside these issues for now, some of Zhang’s key findings nonetheless may offer some insight into the current state of political attitudes among Chinese, particularly of a younger generation of Chinese. [I can’t vouch for the soundness of the methodology, but the author claims that he conducted a survey with 1,750 random samples across four different regions in China. Each of the participants was given a 40-question survey to fill out.]

Table 1.1: Is democracy a good thing?

 

Number of respondents

% of respondents

Good

961

54.9

Not good

47

2.7

Can’t generalize, has to be in context of whether it is appropriate for China’s current conditions

703

40.2

Other

0

0

Don’t know

39

2.2

Table 1.2: Is democracy a good thing? (age breakdown)

Age cohort

Good

Not good

Can’t generalize, has to be in context of whether it is appropriate for China’s current conditions

Don’t know

Total respondents

18-21

44.1%

3.6%

50.5%

1.8%

111

22-31

48.3%

2.1%

47%

2.6%

387

32-41

50.6%

1.9%

46%

1.5%

411

42-51

63.6%

2.7%

31%

2.7%

365

52-61

58.3%

3.1%

36.2%

2.4%

290

62-71

61.4%

5.5%

31%

2.1%

145

>72

65.9%

0

31.7%

2.4%

41

Total

54.9%

2.7%

40.2%

2.2%

1,750

Table 2.1: Is China better or America better? (meaning models)

 

Number of respondents

%

China is better than America

666

38.1%

America is better than China

140

8%

They have different national conditions, can’t be simply compared

901

51.5%

Don’t know

43

2.5%

Table 2.2: Is China better or America better? (meaning models)

Age cohort

China better

America better

They have different national conditions, can’t be simply compared

Don’t know

18-21

22.5%

18%

55.9%

3.6%

22-31

25.1%

12.1%

60.7%

2.1%

32-41

35.3%

7.5%

55%

2.2%

42-51

41.4%

6%

49.6%

3%

52-61

48.3%

4.5%

43.8%

3.4%

62-71

55.9%

4.8%

39.3%

0%

>72

65.9%

0%

31.7%

2.4%

There is plenty more data from the study (including breakdowns based on educational attainment), but a couple things stand out here. One, there is a clear generational difference, particularly between the post-1980s generation (the so-called balinghou) and those who are older and lived through a more tumultuous era in Chinese modern history. Two, there appears to be a shift to a centrist attitude, also more pronounced among the younger cohorts ("left" in China traditionally meant more hardcore communist/socialist or neo-Maoists and "right" typically meant more pro-West and pro-market). Overall, more than half of the respondents hold a more nuanced view that the Chinese political system cannot simply be compared to that of the United States, presumably implying that each has its own strengths and weaknesses.    

In an interview with the liberal Guangdong paper Southern Weekend, the author further explains his findings (select translation below):

SW: For similar questions, what was the biggest difference in results this time (Zhang had conducted a virtually identical survey in the 1980s)

Zhang: There was a new focus this time, particularly in terms of the delineation between "left, right, and center." The survey results show that the percentage on the "right" is lower, on the "left" higher, and the majority of the public seems to be moving in conjunction with the mainstream media. These three findings were contrary to my expectations. When I did the survey in 1988, there was clearly a much higher proportion of pro-West views among the respondents. That was the early reform era, and society was embracing all things Western …

… According to these findings, 38.1 percent of the respondents are considered "left", 51.5 percent "centrist," and 8 percent "right." I was not anticipating these results. But if you calmly and rationally think about the people around you, not just those in intellectual circles, but those from your hometown or those you encounter on the street, these percentages aren’t too far off.

SW: In your view, will there be some kind of collision among the three groups you identified above?

Zhang: The study shows that whether your political attitude leans toward liberalism/libertarianism (or "right") is somewhat positively correlated with the level of educational attainment. But at the same time, the higher the level of education, the higher the tendency of taking a more moderate and pragmatic political view. So we can roughly generalize that the more "cosmopolitan" the respondent, the more likely he or she will lean toward centrist or to the right …

… The mainstream intellectual classes in China today all basically have their own vested interests. If they deviate from the mainstream path even a little bit, they will see their interests damaged. So they can only act in moderation and accommodate the current institutional arrangements.

Will the intellectual elites collide with other social classes over different political views and values? I think a lot of this is still dependent on the decision-makers in taking the initiative, in proactively understanding and incorporating both from the elites and other social classes and examining the issues comprehensively.

SW: In your findings, a large proportion is considered "political centrists." You believe that this has a strong relationship with the growth of the middle class. But in China, scholars continue to heatedly debate what kind of people are considered middle class, how many are actually in the middle class, and are the middle class’ political views more radical or more conservative. In other words, can we then say that China’s "political centrists" are also a highly variable group?

Zhang: Yes. For the sake of this study, we basically equated those who shared the view "They have different national conditions, can’t be simply compared" to political centrists …

… In reality, decision-makers are by and large centrists. On some issues they may take a position slightly to the "right" and on others, they take a more "left" approach. This often amounts to murky and fuzzy policy adjustments, and that’s intentional too, to prevent Chinese society from falling into the extreme conflicts of the past.

Now what to make of all this? Many will likely dismiss these findings as simply a study meant to provide some intellectual heft for perpetuating the current status quo. Or perhaps the official narrative and media are simply driving these attitudes. At a minimum, surveys like these bolster emerging Chinese public intellectuals who are championing Chinese exceptionalism, like Eric X. Li, contending that China needs an indigenous model, excavated from Chinese soil, not something borrowed and repackaged from the West.

Whatever the reasons or causes, I’ll contend that they are somewhat irrelevant. What is more important is to further determine whether these findings are in fact representative of the prevailing political reality in China today. If this shift is indeed happening on a large, generational scale and will endure, then foreign observers may need to adjust their expectations about what kind of China we may see when the post-80s generation rise into positions of power.

Of course, nothing is preordained, and I have few answers. But I do know that grasping this political reality is as, if not more, important than whether GDP grows at 7 percent or 7.5 percent.


imageDAMIEN MA is a Fellow at The Paulson Institute, focused on investment and policy programs and the Institute’s research and think tank activities. Previously, he was a lead China analyst at Eurasia Group, a political risk research and advisory firm. MORE

Ajánlom még:

  • Csákány VS Chanel (Nagy Fal Kína Blog, 2011. szept. 28)
    Sokat hallani arról, hogy a kínai gazdasági fellendülés nyertesei micsoda luxusban élnek, méregdrága autókból álló esküvői konvojok, jachtok stb. Ugyanakkor a Kínában jelenlévő nyomorról is sokat hallunk. Tegyük ezt tisztába, nézzük meg pontosan milyen társadalmi rétegek vannak Kínában, a lista nem túl elegáns kifejezéssel élve alulról fölfelé halad, vagyis a legmélyebb nyomortól a fűtött garázsban parkoló Bentley-ig.
  • A 3 legnagyobb kínai vállalat (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 31)
  • Szezám tárulj! (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 26)
  • 2016: Gazdasági Világhatalom (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 11)
  • Miért másolja Kína a nyugati márkákat? (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 5)
  • JingJing és Chacha és a Google+ (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 3)
  • Kínában az IKEA-t is hamisítják (Nagy Fal Kína Blog, 2011. aug. 2)
  • A kínai siker három oka (Nagy Fal Kína Blog, 2011. júl 31.)
    Az elmúlt években már tényleg közhelyessé vált a gondolat miszerint a kínai gazdaság hatalmas növekedésen megy keresztül és érdemes odafigyelni rá. Ez szép és még tény is, de valószínűleg kevesen tudják legalább felszínesen, hogy mi minden áll ennek az óriási sikernek a hátterében. Nézzük meg többek között egy svájci professzor elemzését, majd pár gondolat máshonnan is. A kínai siker három központi tényezője:
    1. Deng Xiaoping

    2. Külföldi segítség

    3. Földrajzi elhelyezkedés

    A siker elemzésében nem felejthetjük el magát a kínai embert sem, magasan képzett, szorgalmas, mindíg nyitott, mindíg fejlődőképes. Emlékszem, pár éve az origón olvastam egy cikket az itthoni kínai kisebbségről, ebből megmaradt, hogy az itt élő kínaiak nem értik mi történik Pesten szombaton és vasárnap, náluk ugyanis nincs hétvége.
  • Speciális Gazdasági Övezetek (Nagy Fal Kína Blog, 2011. júl 30.)
  • 15 "meredek" tény Kínáról (Nagy Fal Kína Blog, 2011. júl 28.) 

Továbbá bemásolva ugyanettől a szerzőtől, Holch Gábortól, aki idestova két éve már csak angol nyelvi piacra dolgozik Sanghajból a http://www.campanileconsulting.com *-on keresztül ld. Who are we? [March 31, 2013]:
*nincs üzleti kapcsolatom ezzel a céggel

Kínához kíváncsiság és türelem kell (A nagy falat, 2011, feb. 13)

imageA Jószöveg Műhely Kiadó gondozásában jelent meg Holch Gábor Mindenki szellemi kalauza – Kína című kötete. A könyv szakszerű, alapos, érdekes fejezetekben mutatja be Kínát. A szöveget Balogh Attila szemet gyönyörködtető, informatív képei árnyalják és egészítik ki. Holch Gáborral a világháló segítségével Sanghajban beszélgettünk

– Gondolom, e hatalmas és szerteágazó témát nehéz volt egy ilyen viszonylag kis terjedelmű kötetben körüljárni.

– Így van. Rengeteg mindenbe bele kellett menni, miközben megpróbáltam nem túl felületesen kezelni a felmerülő kérdéseket. Volt olyan téma, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni vagy túlságosan leegyszerűsíteni. Kína jelenkori története az erőltetett gazdasági fejlődésen alapul, arról muszáj volt szót ejteni. A pártállami berendezkedés szintén fontos. Ha ezeket nem világítom meg kellő mélységben, akkor az olvasó nem sok mindent ért meg Kínából.

– Hogy került Kínába?

– A történet hivatalosan akkor kezdődött, amikor 2002-ben kijöttem. Természetesen már korábban is érdekelt az ország. Az édesapám is dolgozott Kínában mint mérnök. Jómagam pedig komolyan foglalkoztam a kung fuval korábban. Tegyük még hozzá, hogy az ELTE-n végeztem filozófia szakon és mindig is borzasztóan érdekeltek a keleti filozófiák. Később diplomáciai vonalon kezdtem dolgozni, az ENSZ, majd az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezete) kötelékében. Végül főiskolai tanárnak jöttem ki, azzal a feltett szándékkal, hogy az első évet gyakorlatilag a nyelvtanulásra fordítom. Ez így is történt.

– A kínaiak nem tudnak angolul?

– Én egy viszonylag kis városban éltem kezdetben, ahol egyáltalán nem, de a nagyvárosokban sem beszélnek sokan angolul.

– Utána kezdett el tanácsadással foglalkozni?

– Igen, jelenleg vezetési tanácsadó vagyok. Eredetileg nemzetközi szervezetnél terveztem dolgozni, de ez Kínában problémásabb, mint máshol. Kutakodásom azonban tanácsadói megbízásokhoz vezetett, 2005-ben pedig saját céget alapítottam Campanile Consulting néven. Klienseink nagy része multinacionális nagyvállalat, a felső- és középvezetést tréningezzük, illetve stratégiai és vezetési tanácsokat adunk.

– Mi az, ami az európai ember számára a legnehezebben megszokható Kínában? 

– Szerintem kétségkívül a legnehezebben megszokható dolgok azok az európai szemmel bosszantó kínai szokások, mint a köpködés, tülekedés, szemetelés. Amíg nem él az ember olyan helyen, ahol nap mint nap szembesül vele, addig nem is tudja, mennyire zavarják, mennyire bántják ezek a szokások. Lehetetlen megszokni, olyan európaiakat is zavar, akik már húsz éve élnek itt.

– Milyen más különbségek vannak?

– Rengeteg különbség van. Ahogy megérkezik az ember, és az első döbbeneten túl van, hamar ráébred például, hogy mennyire kevés itt a régi épület, műtárgy, vagyis a történelemnek az a fizikai jelenléte, amely Európában körülvesz minket és természetes számunkra. Nekünk az is furcsa, hogy Kínában az emberek állandó versenyben, folytonos nyomás alatt vannak. Ezt sokan a kommunizmusnak tulajdonítják, ez azonban nem helytálló, egyszerűen így működik ez a társadalom. Van egy aránytalanul nagy hatalommal rendelkező elit, akik felhasználják a többi embert mint erőforrást. Természetesen mindenki az elitbe szeretne tartozni, ezért a nagy könyöklés.

– A könyvben szó esik róla, hogy mennyire fontos a kínai embernek az „arca”.

– Ez nagyon fontos dolog. Ha valaki egy kicsit sem érti „az arc” lényegét, az nem fog tudni elboldogulni Kínában. De nehéz megfogni a mibenlétét, csak a saját bőrünkön lehet megtapasztalni igazán. Ez az oka, hogy sokszor az európai ember igazságtalannak érzi az itteni társadalmat. Épp azért, mert másképp működik az egész. Az ázsiai társadalom etikai motorja egyértelműen a külső kontroll, ellentétben az európai zsidó-keresztény ember belső lelkiismeretével. Ha bárkit kritizálok mondjuk a munkahelyemen, azzal olyan presztízsveszteségre kárhoztatom, amelynek a felelősségét nem nagyon vehetem magamra. A kínaiak sokkal ritkábban és máshogy kritizálnak, fogalmaznak meg ellenvéleményt, szólalnak fel, mint mi. A hierarchiában felettük állótól várják tehát, hogy megtegye az első lépést, hogy kritizáljon stb.

– Hogy viszonyulnak az idegenekhez? Mennyire engedik őket közel magukhoz?

– A japánokhoz képest például nagyon pozitív kíváncsiság van bennük a külföldiekkel szemben. A kínaiak nagyon gyakorlatias emberek, tisztában vannak azzal, hogy Kína milyen sokáig elszigetelődött a külvilágtól, és ez milyen nagy károkat okozott nekik. Nem csak a Mao-időszakról beszélek, hanem már a 18. században kezdődő folyamatról. Nagyon érdeklik őket a külföldiek.

– Hogy annyira sokan vannak, hogy mindenhol olyan óriási nagy a zsúfoltság, az nem nyomasztó egy európai ember számára?

– Ez egy megszoksz vagy megszöksz dolog. Aki éveket tölt Kínában, azt valószínűleg nem idegesíti olyan nagyon a tömeg. Nagyon nagy tömeg van, otthoni szemmel nézve tényleg hihetetlen. Amikor hazamegyek, úgy érzem, mintha ott kihaltak volna az emberek. De mindennek van előnye és hátránya.

– A kötetet gyönyörű képek illusztrálják.

– A fotós nagyon jó barátom, hosszú évek óta ő is Sanghajban él. Hogy ilyen nagy a képek aránya, ez inkább a kiadón múlott, mert azt szerették volna, hogy hasonló legyen, mint a sorozat előző kötete, amely Japánról szól. Ahogy felkértek a könyv megírására, rögtön Balogh Attilára gondoltam, mert több mint tízévi ittléte alatt a lenyűgöző képek ezreit készítette.

Miért hamisítanak a kínaiak? Írta HolchGabor (2010. dec. 11.)
átkerült ide: http://nagyfalat.blog.hu/2010/12/11/miert_hamisitanak_a_kinaiak

Ügyfeleim gyakran megkérdezik, miért van, hogy Kína ilyen mennyiségben ontja a hamis árukat. A válasz, mint az ilyen horderejű kérdéseknél lenni szokott, összetett. De nem túlságosan. Az sem igaz, hogy „a kínai” alapvetően sunyibb fajta lenne, mint bárki más a világon (pedig ennek a véleménynek nem kisebb név a prófétája, mint Joseph Conrad). Annak, hogy Kína a hamisítás egyértelmű szuperhatalma, gazdaságilag körülírható okai vannak.

Álljunk meg egy szóra, mondják sokan, nem csak Kína hamisít. Hamis CD-t, cipőt, övet, órát csinálnak Törökországban, Oroszországban, Boszniában, Bulgáriában, a Közel-Keleten és vagy tucatnyi afrikai országban is (jó, itt nagyrészt kínaiak). Valójában azonban ezek az országok, ahogy mondani szokták, kezdő gyerekszínészek kínai barátainkhoz képest. Az EU Kereskedelmi Kamarája szerint a világkereskedelem 7 százaléka hamis áru, és ennek 65-70 százaléka származik Kínából. Ez azt jelenti, hogy a kínai hamisítványok egy évi 6-7 milliárd dolláros iparágat képviselnek, legalábbis azon statisztikák alapján, amelyek valószínűleg a jéghegy csúcsát képezik. A valódi forgalmat gyakorlatilag senkinek nem áll érdekében felmérni, majd rátérünk, hogy miért.

Tehát hogy is alakult ki az a helyzet, hogy a világban bekonténerezett, raktározott, eladott 100 pár cipőből, MP3-as lejátszóból, játékszerből, de akár doboz gyógyszerből, zsák műtrágyából öt kínai hamisítvány? Rengeteg oka van, de ezek közül négyen mindenképpen érdemes elgondolkodni.

1. A gyors meggazdagodás reménye

A mai Kína nem a türelmes emberek paradicsoma. Minden tegnapelőttre kell, és mindenki öt perc alatt szeretne meggazdagodni. Az utcákon furikázó Porschék számából ítélve ez nem is lehetetlen. Ha pedig gyorsan akar az ember nagyot szakítani, akkor nem ül le kutatás-fejlesztési tervet írni. Inkább megnézi, mi az, amit vesznek az emberek, és kiagyalja, hogy lehet ugyanazt olcsóbban, gyorsabban megcsinálni. A tavaly novemberi Shenzhen Hi-Tech Fair-en bolyongva gyakorlatilag mást nem is láttam, mint ezt az üzleti elgondolást minden színben, méretben, csíkosban és pepitában.

2. Jogvédelem a Nagy Falon innen és túl

A következő fontos ok, hogy Kína jogrendszere még nem illeszkedik szervesen a nemzetközi gyakorlatba. A nemzetközi fórumokon bejegyzett szabadalmak nem feltétlenül élveznek védelmet Kína területén, viszont levédhetjük magunknak egy multi szabadalmát Kínában, ha még nem esik helyi védelem alá. (Sokan meggazdagodtak ebből, és például így veszített pert a Lacoste.) Mivel Kína jelenleg a világ minden nagy gazdasága számára kulcspartner, a világ forszírozza ugyan a hamisítás elleni keményebb fellépést, de azért nem túl keményen. Bill Gates szavaival „Ha valamit hamisítanak, akkor inkább hamisítsák a Microsoft-ot. Ha lesz pénzük, majd abból veszik az igazit”. A kínai kormánynak sem sürgős a dolog, tekintve, hogy többmillió ember jut munkához a hamisító üzemekben.

3. A koppintás évezredes hagyománya

Ráadásul a kínai kultúrában a másolás nincs is úgy megbélyegezve, mint nálunk. A kínai művészek számára az egyik legnagyobb eredmény, ha az eredetihez hasonló minőségben le tudnak másolni egy Szung-dinasztia korabeli festményt vagy kalligráfiát, csakúgy, ahogy a legutóbbi időkig a társadalomtudósok sem kombináltak: fejből megtanulták Konfúciusz műveit az államviszgára. Ahogy nekünk volt „Előzzük meg a nyugatot”, a századfordulón a kínai császárságban „Másoljuk le a nyugatot” mozgalom volt, nem is kis sikerrel. A hamisítás mellet Kínában ma is virágzik egy másik, teljesen legális ágazat: New York, Abu Dhabi és más világvárosok bankjaiba, villáiba kínai mesterek készítik a Rubens, Canaletto és más klasszikus reprodukciókat.

4. Shan Zhai, avagy a kínai Tenkes Kapitánya

A végére hagyom, de talán a legérdekesebbnek tartom a Shan Zhai (ejtsd: „san dzsaj”), vagyis hegyi banditák hagyományát. A régi időkben a Shan Zhai közösségek Robin Hood-szerű kultikus figurák voltak, akik a gazdagok, elsősorban a központi hatalom megkopasztásával kerültek a helyi hierarchia élére. Hamisítottak mindent: pénzt, császári pecsétet, bort, régiséget, és a nyereségből birodalmat építettek. A mai CD és elektronikai hamisítványok készítői bevallottan a Shan Zhai hagyományt követik, sokan közülük legendás haramiák leszármazottainak kiáltják ki magukat. Ha bejön a haramia-üzlet, a vezérek legális céget alapítanak és a Shan Zhai pénzt öt-tíz év alatt tisztára mossák. Ahogy az utóbbi száz évben Afganisztánban sem akar gyökeret verni a liberális demokrácia, ahhoz is kell majd egy kis idő, hogy a szecsuáni hegyekben szorgoskodó kínai betyárok megbízható adóbevallást készítsenek.

De miért is tennék, mikor az utóbbi tíz évben egy kezemen meg tudom számolni azokat az európai ismerőseimet, ügyfeleimet, akik hamis svájci óra vagy Gucci táska nélkül mentek haza Kínából.

Az egymilliárd fogyasztó mítosza Írta HolchGabor (2010. okt. 28)
átkerült ide: http://nagyfalat.blog.hu/2010/10/28/az_egymilliard_fogyaszto_mitosza

Avagy miért ne kapjunk vérszemet a kínai piac méretei láttán

Az európai fogyasztói piac általános depressziójából sok cég próbál Kelet-Ázsia irányába “előre menekülni”. Az otthoni viszonyokkal szemben Kína valóban számos előnyt rejt: a hatalmas ország fejlődő piacában a túltelített európaival szemben hatalmas keresleti lehetőségek vannak, Peking milliárdokat pumpál a hazai gazdaság növekedésébe, ráadásul a legendásan takarékos kínai háztartások sokkal nagyobb tartalékokkal rendelkeznek, mint az eladósodott nyugatiak.

A dokumentumfilek felvételein hömpölygő sanghaji vagy kantoni embertömegek láttán megmámorosodott magyar üzletembernek azonban azzal is tisztában kell lennie, hogy a valóban lenyűgöző piachoz való hozzáférés rengeteg buktatót rejt. Márpedig aki ekkora piacon bukik, az nagyot bukik. Kezdjük mindjárt a legelterjedtebb kínai üzleti legendával, az “egymilliárd fogyasztó” mézesmadzagjával.

Hetente beszélek a világ minden tájáról üzletemberekkel, akik az egymilliárd kínai fogyasztó okozta aranyláz hatása alatt mennek cégről cégre Peking, Shenzhen vagy akármelyik kínai nagyváros forgatagában. “Gondold csak el, Gábor, ha minden x-edik kínai vesz egy y-t”, mondja lelkesen, jegyszetfüzettel hadonászva: az y helyére az ő cége termékét, az x-ébe pedig egy tetszőleges számot tessék behelyettesíteni. Ha szóhoz jutok, meg szoktam említeni annak a 19. századi angol cégnek az esetét, amely kiszámolta az otthoni statisztikák alapján, hány zongorát vesznek majd Kínában, és le is szállították az árut a hongkongi raktárba. Csakhát a kínaiak közül akkor még nem sokan tudták, mi fán terem a zongora. A példa elsőre abszurdnak tetszik. Ha azonban az időt előrepörgetjük a 2000-es évekre, a zongorát pedig kicseréljük Subway szendvicsre vagy Cherry Coke-ra, akkor rájövük, a történet azóta is rendre megismétlődik.

Íme három fő ok arra, miért nem lesz az átlag európai terméknek egymilliárd vásárlója Kínában.

EGY: a kínai lakosság nagyon kis része rendelkezik az európaihoz hasonló vásárlőerővel.

imageEgy pillantás a mellékelt jövedelemszint-térképre és kiderül, az országnak még mindíg csak a keleti pereme rendelkezik olyan piaccal, ami akár csak megközelítené a kép alján lilán virító Tajvanét. Mondom, megközelítené, mert elérni csak Hongkong és Macau éri el. Az ország belsejében fehérlő tartományokban hasonlóak a piaci lehetőségek, mint Pakisztánban vagy Angolában. Erre jött rá egy reménybeli ügyfél, amikor kiderítette: már létezik Kínában az általa bevezetni kívánt telefonos szolgáltatás, csak tizede annyiért, mint amire ő gondolt.

KETTŐ: A belső piac elérhetetlensége.

Még ha feltételezzük is, hogy a keleti tengerpart karélyán élőkön kívül, az ország közepe felé is vannak potenciális vevőink, azok és a nyugati gyártó vagy forgalmazó között számottevő a logisztikai és kulturális távolság. Sok nyugati cég meglepődik azon, mennyibe kerül, míg a fejletlen infrastruktúrájú, idegen nyelven nem beszélő belső területeken elosztó- vagy szervízhálózatot sikerül kialakítani. Ha helyi partnerrel dolgozunk, az természetesen tudja, milyen kiszolgáltatott helyzetben van az olyan külföldi cég, amely már meghozta a döntést a terjeszkedésre, és mostmár csak azt kell valahogy eldöntetnie, hogyan költi el a befektetett pénz. Sok világvállalat rekedt így meg Kína maroknyi nagyvárosában, egymással versenyezve. Jó példa erre számos külföldi borászcég esete: Kína északi részén, ahol szőlészeteik számára vettek ingatlant, az emberek nem isznak szőlőbort, a nagyvárosi közönség viszont jobban szereti az importot.

HÁROM: Kínai ízlések és pofonok.

Arra sincs garancia, hogy ha a külföldi áru eljut a hagyományos kínai termékekhez szokott fogyasztóhoz, az másodszor is meg fogja azt venni az első, kísérletező vásárlás után. A nem urbánus területeken végzett piackutatás ugyanis megbízhatatlan és sok benne a saccolás. Mihez viszonyít például egy nagy ambíciójú nyugati élelmiszeripari cég piackutatása? Ha a kínai termékhez hasonlítja sajátját, sokszor teljes referenciatévesztés lehet a dologból: aki ivott már kínai pálinkát, az tudja, miről van szó. Ha új termék bevezetéséről van szó, a piackutató cégek sokszor a megbízható adatok hiányában és további projectek reményében irreálisan rózsás képet tárnak a megbízó elé. Erre jött rá az a tejipari világcég is, amely magasabb minőségi mutatói és többmilliárdos beruházása ellenére sem tud versenyre kelni a hazai joghurtokkal.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egymilliárd vásárló mítosza száz éve Kína fontos exportcikke. Van rá vevő bőven, de a legtöbb boldog tulajdonos hamar rájön: pénzéért annyi értéket kapott, mint a kilencvenes évek német túristaája, aki konzervdobozban megvette a kommunizmus utolsó lehelletét. A kínai piac valóban rejt hatalmas lehetőségeket. Olyat azonban hét év alatt egyszer sem láttam, hogy egy otthon döglődő terméket vagy szolgáltatást csak azzal fel lehetett volna éleszteni, hogy áthozzák Kínába. Olyat se nagyon, hogy kis befektetéssel rövid idő alatt, a helyi konkurrenciát átugorva nagyot kaszált volna egy európai cég. A helyismeret, az adott piacon ütős termék és a stabil stratégiai háttér itt is ugyanúgy elengedhetetlen, mint máshol.


Néhány tanulságos hazai írás/forrás:

A Magyar Egyesült Baloldaltól:

Máshonnan:

Reklámok
Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Trackbacks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: