Néplélek régen és most

Mélyen megrázó filmet láttam tegnap az Al Jazeera-n. No nem Szíriáról, hanem a szomszédos Romániáról. Lényege: egy nemzet lelkének szabályos kiüresedése egy páratlan népromboló diktatúra évtizedes torzításainak hatására.

Mielőtt ezt a filmet itt megjelentetném (ld. “A néplélek régen és most kontrasztja, ami mögöttes lelki magyarázatát adja …” című érdemi résznek) néhány gondolat a “néplélek” fogalomról.

Bevezető gondolatok

A magyar néplélek megítélése egészen más volt gróf Klebersberg Kúnó idejében, mint napjainkban. Jelentősen eltolódott az egy nemzet számára példát mutató és összetartó erőt képező, nemes belső indíttatások köréből az önleértékelő általánosítások, sőt a hétköznapi és fogyasztói alapokon álló “közvélekedések” fogalmi kategóriájába. Az utóbbira jó példa az Uniószerte a görög néplélek-működést próbálják feltérképezni felvetésre kapott, tavaly novemberi magyarázat a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának elnökétől.

A fogalom másik jellemzője, hogy amíg a németeknél roppant erősen kiművelt a “volksseele” sőt “volkgeist” megnevezések formájában, addig az angoloknál csak mesterkéltnek tűnő kifejezésként létezik, mint “national psyche” vagy “ethnic soul”, miközben történelmileg létező a “British Consciousness and Identity” és annak hétköznapi változata a “British mentality”, amit részletesen kifejt a National Identity and Mentality of the British blogbejegyzés. Mindez arra is felhívja a figyelmünket, hogy a hétköznapi és leegyszerűsített értelmet a “mentalitás” (mentality) szó fejezi ki, míg a “néplélek” a német gyökerű, magyar fogalmi hagyományokat takarja.

Megjegyzendő, hogy ugyanilyen az orosz fogalmi hagyomány, “душа народа” (dusá naróda). Aki valamelyest ismeri az oroszokat az tudja, hogy ez mennyire komolyan létező és szinte mindenre hatással bíró, közös felfogás őnáluk. Annyira, hogy a magyar emberek túlnyomó többségének ismeretlen mélységű dolog mindaz, ami a fogalom mögött van.

A fogalom német gyökerei tudományos kidolgozottságig vittek, lásd:
Nemzet és filozófia: a német példa [Perecz László, Világosság, 2004/6]
The Mind of the Nation: The Debate about Völkerpsychologie, 1851-1900 [Egbert Klautke, Central Europe 8.1, 2010]
Néplélektan [Tolnai Nagylexikon]
Wilhelm Wundt [Wikipédia bejegyzés] stb.

Magyarország és a magyar nemzet mostani állapotában egységes néplélekről egyáltalán nem beszélhetünk, sem hétköznapi, sem tudományos értelemben. Szoclib és néppárti oldalakra oszlik ebben a tekintetben is minden. Ezt igazolják a következők:
Far-right propaganda on Hungarian public television [Eva S. Balogh, Hungarian Spectrum blog, May 28, 2012], amelyben a néplélek gyökereivel foglalkozókat egyszerűen a szélsőjobb propaganda szószólóinak minősíti a szerző és elborzad attól, hogy ezt a “propagandát” a magyarok mennyire szeretik.
A honfoglaló magyar nép élete [Sándor Klára, Galamus csoport, 2010. október 30.], mint a “néplélek” szót nem önmagában elitélő módon alkalmazó írás ezen a magyar jobboldal ellenes fórumon. A többiek írása gúnyolódó idézetekben használja csak ezt a szót, de leginkább egyáltalán nem használja. Megjegyzendő, hogy Sándor Klára egy másik írásában a következő kontextusban találkozunk ezzel:

A Nyelvőr népszerűségének legstabilabb támasza ugyanis a nyelvi nacionalizmus volt. A magyar nyelv dicsőítése persze jóval régebben szokásuk volt már íróknak, grammatikaszerzőknek, és a szerencsétlen, jövendölésként és egyben átokként értelmezett „herderi jóslat”, amely szerint a szláv és német nyelvi környezetben a magyar akár még el is olvadhat (majd egyszer valamikor), még hevesebb nyelvóvó érzületeket váltott ki. Ez végigvonult a 19. századon – ami még önmagában, ha az anyanyelv tökélyének hirdetése nem fordult más nyelvek és nemzetek pocskondiázásába, nem nyelvi nacionalizmus, bár kétségtelenül könnyen csap át abba. Ott volt aztán a herderi-humboldti „nyelv és néplélek” összekapcsolásának tana: ennek elferdített, gépiesített értelmezése egyenesen vezetett a nyelvi xenofóbiához, ahhoz a vélekedéshez, hogy az idegen szavak, s legfőképp az idegen „gondolkodásmód” helyreállíthatatlan károkat okoz a nyelvben. A nyelvi idegengyűlölet szintén természetes módon fordult az elsődleges „elnyomók”, a latin s még inkább a német ellen: egyrészt mert az asszimilálódó polgárság nyelve valóban a német volt, ezért a szubsztrátumhatás a német szerkezetek megjelenésében vált érzékelhetővé, másrészt mert az urbanizáción fanyalgó ellenszenvet is jól be lehetett ugyanide csatornázni, harmadrészt pedig a Habsburg-ellenes indulatok szintén rávetültek a magyar nyelvre rontó, pusztulására törő „germanizmusokra”.
Mindebből kialakult az a kép, hogy a magyar a latinnál és a németnél is felsőbbrendű – ezt Volf György azzal próbálta alátámasztani a Nyelvőr első évfolyamában írt Idegen csemeték. Fattyú hajtások című cikkében, hogy lám csak, hát Petőfit meg Aranyt nem lehet rendesen németre fordítani, és volt olyan „nyelvi illemtankönyv” is, amely szerint a német színtelen, unalmas és száraz.

100 éve született Lükő Gábor [az alapítvány webhelyének főoldalán], ahol –többek között– a következőképpen szerepel a fogalom:

Társaslélektan
Lükő Gábor 1936 decemberében tett doktori szigorlatot a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen (főtárgy: etnográfia, melléktárgyak: Kelet-Európa története és román nyelv). 1937-ben a Debreceni Egyetemen Karácsony Sándor előadásait hallgatta, aki akkoriban dolgozta ki A magyar nyelvtan társas-lélektani alapon (Exodus, Budapest, 1938) című művének módszertanát.
Több magyar társadalomtudósra, többek között Gombocz Zoltánra és Karácsony Sándorra is nagyon jelentős hatással volt Wilhelm Wundt néplélektani munkássága.[3] Nem egyszerű átvételről volt azonban szó, hanem kritikai recepcióról és az elmélet alkotó módon történő felhasználásáról. „A néplélektan – amely magyarul társaslélektan néven honosodott meg Gombocz Zoltán nyomán – föladata közelebbről, szemben az egyéni lélektannal, azoknak a lelki folyamatoknak vizsgálata, amelyek az ember társas élet fejlődésének és általános értékű közös szellemi termékek keletkezésének alapjául szolgálnak.”[4]
——————————————————————————–
[3] Wilhelm Wundt Elemente der Völkerpsychologie. Grundlinien einer psychologischen Entwicklungsgeschichte der Menschheit. Alfred Kröner Verlag. Lipcse, 1912.
[4] Gombocz Zoltán Nyelvtörténet és lélektan. Wundt néplélektanának ismertetése. (Nyelvészeti füzetek 7.) Budapest. 1903. 4.
A magyar lélek formái
Lükő tudományos módszertana a Gusti-féle monografikus szociológia után a társaslélektanban teljesedett ki. Ez már érezhető A magyar lélek formái (Exodus, Budapest, 1942) című úttörő munkáján, amely mind a mai napig alapműve a magyar népköltészetben és népművészetben megjelenő jelképek értelmezésének. Ebben a munkájában a magyar néplélek különböző folklóralkotásokban való megnyilvánulásai már a keleti, urál-altaji népek kulturális örökségével összefüggésben jelentek meg, összehasonlító anyagon mutatva be a rokonságot és a kölcsönhatásokat.
Karácsony Sándor így méltatta tanítványa talán mind a mai napig legnagyobb hatású munkáját: „Nagyjelentőségű eredménye munkájának a magyar nép szimbólumrendszerének felfedezése. A népköltészet és népi képzőművészet szimbólumai azonosak, az építészet és a zene azonban külön világ. L[ükő] aprólékos gonddal dolgozza fel mindezeket, megállapítva törvényszerűségeiket. Legismertebb volt közülük a régi magyar népi zene. A pentaton hangközök szabályosságának és a parlando-rubato társaslélektani hátterének felkutatása azonban egészen L[ükő] érdeme. Ezen a területen elődei nem voltak. Teljesen ismeretlen területet hódított meg a néplélektan számára a népi építőművészet feldolgozásával is. A népköltészet szimbólumait sem ismerte eddig a szakirodalom, s amennyiben foglalkozott vele, egyoldalúan sexualis erotikát látott benne. L[ükő] érdeme, hogy csaknem kimerítő teljességében összegyűjtötte a népköltészet jelképeit, kimutatta egyetemes jelentésüket, s ennek társaslelki gyökereit is meglelte a mitoszok erotikájában. A népművészet jelképeit azonosnak találta a népköltészetével, s azzal együtt tárgyalta. Ábrázolásmódját viszont külön fejezetben fogta vallatóra, s megállapította, hogy a perspektivikus térszemlélet hiánya, az aránytalanság és az aszimetria jellemzik. Külön érdeme L[ükő]nek az összehasonlító módszer állandó alkalmazása.”[5]

Karácsony Sándor [Magyar Virtuális Enciklopédia]

Karácsony Sándor – A magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja, sz. 1891 (Földes), h. 1952 (Budapest). A debreceni Református Kollégi­um érettségije után nyelvészeti és pedagógiai tanulmányokat folytat Buda­pesten, majd Genfben és Münchenben, Bécsben és Grazban. A világhábo­rúban megsebesül, ezután katonai iskolákban, majd a világháború után egy budapesti gimnáziumban tanít, s a cserkészmozgalomban és református ifjú­sági szervezetekben is dolgozik. Reformterveit a 20-as évektől adja elő, 1932-től mint a debreceni egyetem magántanára, 1942-től professzora. Az általa fölszabadulásnak tekintett 1945 évi fordulat után egy sor közéleti tisztséget tölt be, a kialakuló diktatúra azonban 1948-ban nyugdíjba küldi. Filozófiai alapgondolata szerint létezik egy sajátos »magyar észjárás« és egy ennek megfelelő »magyar világnézet«, melyek a magyar társas-lélek megnyilvánulásai (e fogalom végső soron Wilhelm Wundt néplélek-fogalmából származik), s melyek alapjellegzetessége a valóságnak egy »objektív-primitív« fölfogása, amely szemben áll az indogermán (német) individuális és absztrakt gon­dol­kodásmóddal. Alapgondolatát később úgy formálja át, hogy a »magyar« gon­dolkodás általában a keleti, kapitalizálódás előtti gondolkodás jelentését hordozza, amelyre ekkor egy vallásos-reformációs fogantatású (Barth és Brunner dialektikus teológiájához, de Makarenko forradalmi pedagógiájához is kapcsolódó) kapitalizmus utáni utópiát épít.

A néplélek régen és most kontrasztja, ami mögöttes lelki magyarázatát adja a Magyarországon tapasztalható szoclib gyűlölködésnek a néppártiakkal szemben, illetve a néppártiak szoclibekkel szembeni meg nem értésének

Az új néplélek, mint végzetes torzulás – az elrettentő román példa (persze az itt megjelenő torzulás “irányvonala” más országokban, így hazánkban is jelen van, remélhetőleg nem ennyire szélsőséges mértékben)

Al Jazeera World – Romania: The Spectre of Tyranny [AlJazeeraEnglish YouTube channel, Oct 16, 2012]

Romania’s 50-year dictatorship caused social problems, poverty, and political and economic instability. A young Romanian journalist uncovers the continuing legacy of Nicolae Ceausescu’s tyranny that still casts an enduring influence over people’s lives today.

Néplélek régen – egy minden, lelkiek iránt fogékony ember számára érthető és érzékelhető, tiszta példa:

A régi székely himnusz, Csíksomlyó 2011 [panoramamuhely YouTube csatorna, július 1, 2011]

“Ó, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.”

Régi Székely Himnusz, avagy: Csíksomlyói Mária-siralom, kb. 1350-ből. Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt “Egy este a székelyeknél” c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Mária búcsúk alkalmával.

https://www.facebook.com/pages/Panor%C3%A1ma-Vizu%C3%A1lis-Alkot%C3%B3m%C5%B1…

László Andrea – Ősi Székely Himnusz (Csíksomlyói Mária-siralom) [magyarenek YouTube csatorna, május 22, 2012

Ének: László Andrea
A felvétel Fóton, a Római Katolikus Templomban készült. A katolikus székelyek himnuszukként énekelték ezt a Mária-dalt és a csíksomlyói Mária búcsú alkalmával is éneklik. Régi Székely Himnusz vagy Csíksomlyói Mária-siralom néven is említik. Mára már a csíksomlyói Pünkösdi Búcsú nemcsak a katolikusok búcsújáró helye, hanem az egész Magyar Nemzetünk búcsújáró helye lett. http://www.facebook.com/laszloandrea.hu

és ami mögötte vam:

A CSÍKSOMLYÓI MISZTÉRIUMDRÁMÁK FORRÁSAI ÉS FERENCES LELKISÉGTÖRTÉNETI HÁTTERE [Medgyesy-Schmikli Norbert, Doktori (PhD) értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pilscsaba, 2006]


Csíksomlyó alapításának dátumáról nem egyezik a ferences rendtörténészek véleménye. Az 1351-ben és 1379-ben történt alapítást Benedek Fidél OFM (1907–1979) is kizárja.43 Boros Fortunát OFM (1895–1952) szerint a ferencesek  csíki tartózkodásáról okmányokkal alátámasztott adatunk először 1400. október 29-ről van. IX. Bonifác pápa oklevelében Boros a Billich helynevet azonosítja a csíki (Chichiense) házzal.44 Benedek Fidél és Sávai János az alapítás idejét későbbre helyezi: 1439-ben IV. Jenő pápa levele sürgeti a székelyeket, hogy Csíkba telepítsenek ferenceseket. 1444-ben ugyancsak IV. Jenő pápa adta meg a búcsúengedélyt, mert „a híveknek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából, és gyakorta nem szűnik odagyűlni.”45 A pápai oklevél beszámol arról is, hogy már folyik a templom építése. 1442-ben Újlaki Dénes pápai biztos és társai nem mehettek Moldvába misszió céljából. A török feletti marosszentimrei győzelem után Hunyadi János erdélyi vajda is támogatta a kolostor alapítását. Az adatok összevágnak, így Csíksomlyót minden bizonnyal 1442-ben alapították. A gótikus templomot 1448-ban szentelték fel.46 Ekkor ezen a helyen már virágzott a Mária-tisztelet. Ennek mély gyökereit Daczó Árpád Lukács OFM gyűjtötte össze a csíki székely, a gyimesi csángó és moldvai csángómagyar falvakban: az ott élők Babba Mária szentélyének tartják Csíksomlyót. Minden bizonnyal őseink Boldogasszony-Babba tiszteletéből ered47 a nép ma is tapasztalható gyermeki ragaszkodása Csíksomlyóhoz.
47 Daczó Árpád Lukács: A gyimesi Babba Mária. In: Népismereti dolgozatok. Bukarest, 1980; U. ő.: Csíksomlyó titka. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000. A Csíksomlyóhoz kötődő gazdag néphagyományok és a Babba Mária-tisztelet részletesebb ismertetésére terjedelmi okokból nincs lehetőségünk.

még akkor is, ha ezt éppen egy magát istenhívőnek feltüntető valaki ekként szólja le:
udvari (Udvari Zsolt: “A Bibliát Isten szavának tartom”) 2001.06.25-i hozzászólásaA Mária kultusz” index.hu fórum topikhoz

ezt be kellet ide copyzni !
Közkincsé kell tenni ezt elvetemültséget esztelenséget !
Aki(ket) sokkal(ol)ja azoktól elnézést kérek !

Eleink ismerték az őskinyilatkoztatást
[Itt is szerepel a neten: Boldogasszony, A Demokrata lapból, Szakács Gábor Interjúja Lukács Atjával (Daczó Árpád)]
Arra szeretnék rámutatni, hogy már kereszténységünk előtt, apáinknak volt egy olyan istenasszonya, akinek a tisztelete mindenben hasonlított a kereszténység Istenanyjának, a Boldogságos Szép Szűz Máriának a tiszteletéhez. Oly tiszta és fennkölt volt ez a tisztelet, hogy őseink kereszténységre tértükben, amikor megismerték Szűz Máriát, azonnal meglátták, hogy ők ősi Boldogasszonyunkban már tulajdonképpen Máriát tisztelték – mondta a Demokratának Daczó Árpád ferences rendi pap.
– Ön a római katolikus anyaszentegyház képviselője. Évtizedekig tartó kutatómunka után könyvet írt a csíksomlyói Máriáról. Ezt azért fontos megjegyezni, mert egyesek még napjainkban is ellentmondást vélnek felfedezni a katolikus vallás álláspontja és a magyarság ősi Boldogasszony-kultusza között.
– Már kutatásaim kezdetétől fogva voltak, akik nehezményezték a magam munkáját, mondván, hogy én a Csíksomlyói Szűz Mária tiszteletét pogány alapokra akarom visszavezetni. Ezt ne tegyem. Nem is teszem. Csak éppen arra szeretnék rámutatni, hogy már kereszténységünk előtt, apáinknak volt egy olyan istenasszonya, akinek a tisztelete mindenben hasonlított a kereszténység Istenanyjának, a Boldogságos Szép Szűz Máriának a tiszteletéhez. Oly tiszta és fennkölt volt ez a tisztelet, hogy őseink kereszténységre tértükben, amikor megismerték Szűz Máriát, azonnal meglátták, hogy ők ősi Boldogasszonyunkban már tulajdonképpen Máriát tisztelték. Ez a Boldogasszony-tisztelet is segítette eleinket az aránylag zökkenőmentes kereszténységre tértükben. Ez az alapja az oly feltűnő kezdeti Mária-tiszteletünknek is, ami végül is a nagy királynak, Szent Istvánnak, az ország felajánlásában csúcsosodott ki. Itt az a tény is magyarázatra vár, hogy honnan tudta népünk, hogy ezt a csodálatos istenasszonyt már kezdettől fogva Boldogasszonynak nevezze el. A könyvemben erre is rátérek. Valószínűleg azért, mert eleink ismerték a protoevangéliumot, vagyis az őskinyilatkoztatást.
– Már csak ezért sem lehet pogánynak nevezni azt a népet, amelyik ősidők óta egyistenhívő és Boldogasszony-tisztelő volt. A térítési céllal Magyarországra jött Gellért püspök hamar meglátta, hogy ezen a földön nincs is sok téríteni való, mert egyistenhívő keresztények lakják. Ennek ellenére a Sacra Corona című film egyik jelentében Gellért püspök hitetleneknek nevezi a magyarokat.
– Elég helytelenül. Magam is azt olvastam nemrég az egyik erdélyi újságban, hogy a magyarokat Szent Gellért tanította meg Mária tiszteletére. Ez így nem fedi a valóságot. A vértanú püspök zsenialitása éppen abban nyilvánult meg, hogy látva népünk csodálatosan szép Boldogasszony-tiszteletét, arra buzdította őket, hogy ezután Máriát nevezzék Asszonynak, Nagyasszonynak, Boldogasszonynak. Az asszony alán eredetű szó, fejedelemasszonyt, királynőt jelent. A Pray kódex bizonyítja ezt az adatot. Ôseink nagyon jól tudták azt, hogy Boldogasszonyuk által juthatnak el legkönnyebben a Teremtő Úr Istenhez. Most is azt mondja a hittanunk: Per mariam ad Jesum. Mária által Jézushoz. Magam ezt úgy látom, hogy őseink egyisten hitének a fő őrzője éppen a Boldogasszonyuk volt! Éppen a Boldogasszony istenanyai őrzésében, apáink mindig egyistenhívők voltak. Ôk sohasem voltak a szó eredeti értelmében pogányok! Bálványimádók ugyancsak nem! Még soha, sehol nem került elő olyan bálvány, amit őseink imádtak volna! Ezért a Sacra Corona film miatt, mint magyar ember, nagyon szégyelem magam. A film készítői nézték volna meg jobban azt a csodálatos világot, ami népünkben a Boldogasszony-tiszteletként virágzott ki!
– Az ön könyve, a Csíksomlyó titka, nem váltott ki osztatlan elismerést a szaksajtóból.
– Valóban, és mi sem jellemzőbb az ellentmondásos állapotokra, mint az, hogy már egy esztendeje megjelent Csíksomlyó titka című könyvemről eddig még egyetlen hitbuzgalmi lap sem tett említést. Ezzel szemben más újságok, így a Demokrata, azonnal foglalkozott vele. A közvélemény érdeklődése is a téma fontosságát igazolja, hiszen alig néhány hónap után immáron a második kiadást kellett megjelentetni. De visszakanyarodva néhány mondat erejéig az előző gondolathoz, amikor elődeink megtelepedtek a Kárpát-medencében, szükségszerűen bekövetkezett az a váltás, ami Szent István bölcsességét dicséri. Ô felismerte, hogy a magyarságnak be kell illeszkednie Európába. Itt országot, otthont kell építeni, ahol a nép valóban otthon érezheti magát. Látta, hogy nincs más lehetőség, mint rátérni a keresztény világnézet útjára és hogy nem Bizánchoz, de nem is a német császárhoz, akinek hűbéresei lettünk volna, hanem Rómához, Szent Péterhez kell kapcsolódnunk. Szent István ezen lépése nagyszerű stratégiai érzékre is vallott. Meg vagyok győződve, hogy első királyunk igazi szent emberként, Isten gyermekeként élte életét.
– Könyvében azt olvasom, hogy Csíksomlyó kultikus hely volt, a Kárpát-medence pedig a Földanyának egyik fő területe. Ez azt jelenti, hogy már abban az időben is, amikor a magyarság szellemi vezetőit még táltosoknak hívták, áldozatukban lényegében a Boldogasszony tisztelete jelent meg.
– Földanyát nagyon elvétve írtam a könyvemben, inkább Boldogasszonyt említek, mégpedig azért, mert a Földanya gyakori emlegetése, szerepének túlzott hangsúlyozása valóban visszavezethet egy elképzelt pogány istenasszony kultuszához. Igaz ez akkor is, ha az évszázadok, évezredek során a különböző népek vallásának hatására más és más néven tisztelték az ősanyát. Így aztán nem csoda, hogy az elnevezést illetően egész pantheonja keletkezett a keleti népek istenszemélyeinek. Én mindig nagyon vigyáztam, hogy az én megnyilatkozásaimban a Boldogasszony ragyogjon még a Hold tiszteletében is. A néphagyomány a Holdat Babba Máriának tartja, illetve Babba Mária szimbólumának. Mi magyarok mindig is szimbólumokban gondolkodtunk, azokkal értettünk és értünk meg eseményeket, azzal magyarázunk meg jelenségeket. Gondoljuk csak el, hogy az Úr Jézus is hány olyan példabeszédet mondott, amik nem biztos, hogy megtörténtek. Ezek szimbólikus elbeszélések formájában hangzottak el, és amelyek által Jézus jobban megérttette másokkal azt, amit közölni akart velük. Amikor valamit nyomatékosítunk, mi is azt mondjuk, “olyan szép volt, mint egy napkelte”, vagy “úgy kinyílott ez a kicsi gyermek itt előttem, mint a gyöngyvirág”. Éppen ezt nem értette és nem érti ma sem a Nyugat, különösen a német racionalizmus. Amikor mindent az értelemmel akart megmagyarázni. Teljes kudarcot vallott. A minap került a kezembe egy, a szimbólumokat tagadó nyugati világ tragédiájáról szóló könyv, amely a keresztény szimbólumok elvetésének folyamatát foglalja össze. Azonban azok nélkül a nép nem tud élni. Ezért kénytelen a Nyugat most már új szimbólumok után nézni. Ezek pedig, sajnos, nagyrészt a sátáni világ szimbólumrendszeréből valók!
– A Nyugat rossz tapasztalatainak láttán ön jelképes harcot hirdetett, és a kosteleki emberek hitvilágát, hagyományait akarja ország-világ elé tárni.
– Elsősorban azt szeretném, ha a világ magyarsága megtudná, hogy mit jelentett nekem Kosteleken, a plébánosként töltött öt esztendőm. Ott döbbentem rá a helybéliek csodálatos hitvilágára, amelyik igazabb volt, mint az enyém, a Krisztus Urunk felszentelt papjáé. Ezzel most nagyon nagy dolgot mondtam. A kostelekiek hitéletét látva kezdtem el népem hitvilágának kutatását és így tapogatózva jutottam vissza őseim hitének mélységeihez. A kosteleki ember mindennapi élete ma is a hit jegyében zajlik. Bizonyos dolgok, amelyeket mi babonaságnak nevezünk, számára nem ugyanazt jelentik, hanem azokon keresztül még könnyebben kapaszkodik bele az egy igaz, nagy, teremtő, valóságos Úristenbe, akiben él és mozog! Erről tartottam már egy nagy előadást Sepsiszentgyörgyön a “Kárpát-medence népi vallásossága” elnevezésű, első konferencián, ahol a néprajzosok csak ámultak, hogy ilyesmi is lehetséges. Ennek az előadásnak lett a következménye, hogy az akkori főtisztelendő Bálint Lajos érsekünk meg is kért, tartsak erről beszámolót az esperesi kerületekben a katolikus papságnak. Tapasztalatból mondom, hogy a Babba históriát úgy értjük meg majd igazán, ha egyszer mindnyájan megismerjük a kosteleki ember hitvilágát, az égi anya ölében élő egyszerű nép hitének kivirágzását, a maga archaikus tradícióival. Sose felejtem el Dénes bácsi kétségbeesett tekintetét, amikor azt bátorkodtam neki mondani, hogy amit elmesélt, az tulajdonképp babonaság. Felállt, eltávolodott tőlem és megrökönyödve sújtotta felém szavait: Plébános úr! Maga pap és mégsem hisz? Képzeljék el, amikor egy analfabéta ember nekem ezt veti a szememre! Napokig úgy jártam, mint akit fejbekólintottak. Akkor döbbentem rá arra is, hogy az egyszerű ember szemében a pap, az közvetítő a Teremtő és a nép között, azaz táltos! Táltos a szó ősi értelmében.
– Ez is csak azt a feltevést erősíti meg, hogy nincs ellentmondás a magyar Babba Mária-kultusz és a jelenlegi kereszténység között, hiszen a táltosok is szerves részei az említett vallásunknak.
– Csakhogy erről olyannyira nem beszélnek már, hogy döbbenet. De nem is tudnak róla és éppen az a legborzasztóbb intellektuális köreinkben, hogy nem is értik, miről van szó. Sokan még a hun-magyar mondákat sem olvasták! Akkor pedig hogyan várjuk el tőlük, hogy hozzászóljanak ezekhez a témákhoz?
– Nagyon lényeges tehát, hogy ne babonának, kitalált meséknek tartsák egyszerű emberek emlékezetét, hiszen amint könyvében Krúdy Gyulára hivatkozva kimondja, a nép emlékezete jobb a történetírók okmányainál.
– Nagyon örülök, hogy beszélgetésünk során eljutottunk arra a vágányra, ahol egy általános riport témáján túl ismertetést adhatok ezekről a gondolatokról. Ebben azért is partner vagyok, mert hála Istennek, fiataljaink közül már nagyon sokban feltör az Isten utáni és a tartalmasabb élet utáni vágy, ebből a szerencsétlen és hitbelileg közömbös mai életformánkból. Kérdem én: ezzel hová jut? A kábítószerekig? Az bizony nem emberi és nem magyar cél, márpedig nekünk most a józan hitünket és népünket kell megmentenünk.
– Egy nép túlélésének eszköze a múlt és a nagy ősök tisztelete. Ennek egyik szelete a rovásírás, amelyről könyvében azt írja, tökéletesebb, mint a latin, mert szimbólumokból alakult ki.
– Bár mestere nem lettem ennek az írásmódnak, de Forrai Sándor tanár úr ezzel kapcsolatos könyveiből a rovásírás történetét, kialakulását is megismertem.
– A Nagyboldogasszony?
– A Nagyboldogasszonyról ne kérdezzen most semmit. Erről külön fejezetet kell írnom a Csíksomlyó titka folytatásaként. Ennek a fejezetnek az lesz a címe, A Szent Anna tó titka. A népi hagyományban eredetileg a Nagyboldogasszony Szent Anna volt. Ezt a tényt még az 1900-as évek elején Kálmány Lajos szeged környéki gyűjtéséből tudjuk. Az ő leánya volt a Kisboldogasszony, a Szűz. A keleti mitológiákban Annának hét leánya volt. Mind boldogasszonyok. Kereszténységünkben ezek aztán Szűz Mária személyében egyesültek és lett belőlük egyetlen boldogasszony, a Boldogságos Szűz Mária. Vannak, akik a különböző nevű boldogasszony-ünnepeinkkel próbálják őket azonosítani. Legkézenfekvőbb ilyen azonosítás a Sarlós Boldogasszony. Erről is külön fejezetet kell még írnom, mert ez ugyancsak egészen magyar eredetű Mária-ünnepünk!
Könyvemből hiányzik még egy nagyon fontos fejezet: a napkultuszunkról. Állandóan felpanaszoljuk, hogy nekünk nincsen mitológiánk, mert Ĺ úgymond Ĺ a keresztény hithirdetők kiirtották népünk tudatából! Hogy ez mennyire nem igaz, bizonyítja megintcsak Csíksomlyó. Ott pünkösd vasárnapján hajnalban, az archaikus tradícióban élő népünk valósággal elrévülve várja és nézi a napkeltét. Így várják ott sokan a Szentlélek eljövetelét! És Ĺ nagyon jellemző! Ezt leginkább a moldvai csángó véreink teszik. El is nevezték őket napimádó csángóknak! Ez mi?! Nincs mitológiánk? Van! Sőt! Ez a napnézés a ma is élő eleven mitológiánk. Ilyen nincs több Európában! Ilyesmi még csak Közép-Amerikában az aztékoknál, és Dél-Amerikában az inkáknál van! Hiányzik még a könyvemből a pünkösd szombati nagy kikerüléses búcsúnak laposabban kidolgozott történeti háttere. Kérdem: János Zsigmond erdélyi fejedelem miért éppen akkorra időzítette Csík lerohanását, amivel párhuzamosan az új hitet is rá akarta kényszeríteni a még katolikusoknak megmaradt székelyekre? Tehát még van munkám bőven.
– Könyvében jelzi, hogy a Tihanyi alapítólevélben a Babuhumka név, a Babba hatalmát jelenti.
– Akinek más véleménye van erről, írja meg nekem! Meg fogom köszönni! Több szem többet lát!
– Ha a Boldogasszony a magyarok körében ilyen mélységes tiszteletnek örvend, akkor miért hiányzik a neve a keresztvetés Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromságából?
– Nagyon is ismerem ezt a kérdést. Az állítólagos szkíta kereszténység szentháromságában a személyek sorrendje ez: Atya, Fiú és Boldogasszony. Valaki el is küldte nekem egy bajorországi templomnak a Szentháromságot ábrázoló oltárképét, ahol az Atya és a Fiú között megdicsőülve ott tündököl a Boldogasszony. A Babba-ellenzők szerint nagy bűnöm, hogy a Babba feltündököltetésével magam is hozzájárulok ezen tévtanításhoz azzal, hogy ezen szentháromságos Boldogasszonynak kimutattam a tulajdonnevét is. Mert ezen ősi istenanyának az általános neve a Boldogasszony! A Babba, az a tulajdonneve, ami azt jelenti, hogy szép. Nem is lehet más egy istenasszony, mint szép. Hol van itt az igazság? Egy rövid interjúban ezt megmagyarázni nem lehet! A könyvem Tűnödések című fejezetében beszélek erről. Itt most csak ennyit: legyünk meggyőződve, hogy az Isten által kinyilatkoztatott tanítást a kereszténység őrzi! Az én áldott jó nagyanyámtól pedig ezt tanultam: a járt utat a járatlanért el ne hagyd! Az a bizonyos ősmagyar szkíta vallás, ha volt valóban, az nagyon távol került tőlünk. Nem ismerjük részleteiben. Amíg azt esetleg felépítjük, addig mi lesz? A régi kipróbáltat elvetve, az újat pedig nem ismerve, légüres térbe, üres lelkiségbe kerül a népünk! Különösen a fiatalságunk! Rá is fog csapni úgy a gonosz, mint a vércse a galambfiókára! Ezt akarjuk? Hiszen látjuk, mennyire terjednek a szekták! A sátánimádóknak pedig legádázabb célpontja éppen a Boldogasszonyunk. Ô pedig a tereken és az időkön át most is azt súgja, súgja fülünkbe, amit a kánai mennyegzőn mondott a szolgáknak. Ez gondolkoztasson el minden magyart most igazán, mert ez Mária utolsó mondata, amit részünkre is megőrzött a történelem a Szentírásban: “Amit nektek mond Jézus, tegyétek meg!” (Vö. Ju. 2, 6) A szolgák meg is tették, amit Mária mondott, és Ĺ bekövetkezett a csoda! A víz borrá változott! Rajtunk is már csak Boldogasszonyunk segíthet. Hallgassunk szavára! Az ilyen sorsdöntő kérdéseket hivalkodva, tárgyilagosan meg se közelítsük! A Szűzanya sem hivalkodva áll előttünk boldogasszonyi, királynői méltóságában sem! Ô az Úr szolgálóleánya volt és lesz mindig! Jézus Urunk is a kereszthalálig alázta meg önmagát! Legyen a mi feladatunk is az alázatos munkavállalás és szolgálat! Számbelileg kicsik vagyunk! A kiművelt magyar agyak tegyenek minket méltó utódaivá nagy elődeinknek és hozzáértő folytatói dicső múltunknak! Ebben akar segíteni minket az értünk aggódó és minket felemelni akaró Boldogasszonyunk!
– Magyarország nagyasszonya és védelmezője.
– Boldogasszonyunk tiszteletének már kezdettől fogva a legszebb kivirágzása a sokgyermekes magyar család volt. Józan perceinkben sajnálkozunk az utóbbi tíz esztendő hatmillió abortuszán! Azonban arról még sohasem olvastam, hogy valaki is sajnálkozott volna azon, hogy ezen meggyilkolt magzatokból hány lángész, világító agyú államférfi, Nobel-díjas tudós, költő, író és szent nem születhetett volna meg részünkre! Akiket pedig nekünk akart adni és el is indított az élet útján Boldogasszonyunk! Ezért verjük a mellünket, és ne azon rágódjunk, hogy Mária pártus hercegnő volt-e, vagy egyszerű zsidó leányka! Igen, büszkék lehetünk az ilyenfajta múltunkra! De ez nem elég! Nekünk a jövőnk építése most a legfontosabb feladatunk és minden hűtlenségünk és bűnünk ellenére, lám, a Boldogasszonyunk most is velünk van, mert célja van még velünk!
– Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a római katolikus egyház és a Boldogasszony-kultusz még nem találta meg az ideális közös nevezőt. Lukács atyát mi késztette arra, hogy Csíksomlyó titkának kutatásával vállalja ennek megoldását is?
– Én azt sohase mondtam, hogy az egyház tanítása és a Boldogasszony-kultusza közt nincs meg a közös nevező! Sőt! Éppen a római katolikus anyaszentegyház emelte Boldogasszonyunkat soha el sem gondolt magasságokba, amikor 1950. november 1-jén dogmává is avatta a nagyboldogasszony megdicsőülését! Részünkre nincs is más teendőnk, mint hogy megmutassuk: jó gyermekei vagyunk Égi Édesanyánknak! A mostani szentatyánk, a lengyel pápa is ezt hirdeti szórul-szóra minden útfélen. Nincs olyan írása, megnyilatkozása, aminek a végén ne Máriára hívná fel a figyelmet! Kérdése második felére azt felelem, kezdetben csak sejtettem, később rádöbbentem és ma már egészen biztosan tudom, hogy engem a Szűzanya valami különös hivatásra választott ki, és ezt a feladatot nekem minden körülmények között vállalnom kell. Négy évtizedes munka után született meg a kötetem. Lelkipásztori működésem mellett ebben csúcsosodik ki az életem. Az a feladatom, hogy népem előtt felcsillogtassam a mi igazi szép Boldogasszonyunk valóságát! Ô most is meg akarja fogni a kezünket. Ahogyan annak idején őseinket bevezette a kárpát-medencei ígéret földjére, és ott megtartotta a magyarságot ezer esztendeig, az újabb ezer esztendőnek is az ő kezét fogva kell nekivágnunk. Más jövőnk nincs. Henri Malraux, korunk nagy gondolkodója mondta: a XXI. század vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ezt magunkra, magyarokra így alkalmazom: vagy megfogjuk Boldogasszonyunk kezét és az ő vezetésével lépünk be a XXI. századba, illetve a második millenniumunkba, vagy pedig nélküle lelépünk a történelem színpadáról! Ezért nagyon jó volna, ha a millenniumunk jelszavát így egészítenők ki: Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk, Boldogasszonyunk kezét fogva!
Szakács Gábor
Lexikon
Daczó Árpád (Lukács atya) 1921. május 16-án, Dédán, Maros megyében született. Régen-ben nevelkedett, ott járta a négy elemit és a négy alsó gimnáziumot. A felső gimnáziumot Székelyudvarhelyt végezte. Utána 1940-ben szerzetes lett. Vajdahunyadon végezte teológiai tanulmányait a ferences barátoknál. 1945-ben Márton Áron rr. pappá szentelik. 1946-ban Marosvásárhelyen kezdte meg papi működését, Kosteleken 1973-1978-ig szolgálta híveit. Öt évig lágerben is volt. Többször áthelyezték, jelenleg a dési ferences kolostorban lakik.

Reklámok
Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Trackbacks

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: